Ez a tartalom 2492 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.
Termék felhasználása nem vállalkozási cél érdekében
2016-07-25
A gazdasági életben az ügyletek jellemzően ellenérték fejében teljesülnek, de ingyenes (ellenérték nélküli) ügyletek is előfordulnak.
Az áfatörvény 2. § a) pontja kizárólag az ellenérték fejében teljesített termékértékesítéseket vonja az áfatörvény alkalmazási hatálya alá. Az áfatörvény az ingyenes ügyleteket is ellenérték fejében teljesítettnek minősíti, ha azt adóztatja.
Nagyon fontos szabály, hogy a cikkben említett és cikkben nem tárgyalt ingyenes és az áfatörvény szerint adóztatható (termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak minősülő) ügyleteknél a fordított adózás nem alkalmazható.
Ingyenes ügylet adózásának adójogi megítélésének szempontjából nem releváns körülmény, hogy a kedvezményezett adóalany, vagy adóalanynak nem minősülő személy.
Termék nem vállalkozási célú felhasználásának minősítése az áfatörvény alkalmazásában
Amennyiben a vállalkozás az általa beszerzett terméket (birtokba vehető dolgot) vállalkozási célból használta fel, akkor ehhez kapcsolódóan adófizetési kötelezettség semmiképpen sem merülhet fel.
Ezzel szemben, ha a termék felhasználása nem vállalkozási célból történt, akkor áfafizetés keletkezhet.
Lássunk egy példát!
X Kft. teherfuvarozással foglalkozik, amelyhez kizárólag dízelüzemű tehergépkocsikat használ.
A társaság egyik alkalmazottja lakóhelyet változtatott. A társaság ügyvezetőjének engedélye alapján a költözés során a társaság tulajdonában álló tehergépkocsit használta ingóságainak átszállítása során.
A példában vázolt esetben a tehergépkocsi említett célú használata során üzemanyagként felhasznált gázolajat nem vállalkozási célból használta fel, hiszen az alkalmazott költözése nincs összefüggésben a társaság vállalkozási tevékenységével.
Termék nem vállalkozási célú felhasználása nem okvetlenül generál adófizetési kötelezettséget.
Ugyanis egy termék az adózó vállalkozásától idegen célok elérésére történő ingyenes felhasználása az áfatörvény 11. § (1) bekezdése alapján akkor minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, ha a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
A jogszabály megfogalmazásából adódóan, ha kizárólag a termék fenntartásához, üzemeltetéséhez kapcsolódóan került sor az áfa jogszerű levonására, akkor a nem vállalkozási célú felhasználás miatt nem keletkezik fizetendő adó.
Az áfatörvény 120. §-a értelmében nem vonható le a nem vállalkozási célból történő felhasználás érdekében beszerzett termékhez kapcsolódó általános forgalmi adó.
Amennyiben a tehergépkocsi üzemeltetéséhez szükséges gázolaj beszerzésénél „X” Kft. nem állapíthatta meg, hogy abból későbbiekben mennyi kerül felhasználásra nem vállalkozási célból, akkor a gázolaj beszerzéséhez kapcsolódóan X Kft. adólevonási jogot gyakorolhatott, így a nem vállalkozási célból felhasznált gázolaj után áfát kell fizetni.
Abban az esetben, ha „X” Kft. külön számlával rendelkezett a nem vállalkozási célból felhasznált gázolaj beszerzéséről (például a költöztetést megelőzően megtankolták a tehergépkocsit a várhatóan felhasználandó üzemanyaggal), akkor a beszerzést terhelő áfát nem vonhatta le, s a nem vállalkozási célú felhasználáshoz kapcsolódóan nem kell áfát fizetni.
Amennyiben a tehergépkocsi említett célú használatához kapcsolódóan a gázolajat az alkalmazott szerezte be, akkor úgyszintén adólevonási jog hiányában a társaság terhére nem keletkezhet adófizetési kötelezettség. Ezt a tényállást a társaságnak az alkalmazott nevére szóló számlával kell igazolni, ennek hiányában az adóhatóság jogszerűen vélelmezi, hogy a tehergépkocsi említett célú használata során a társaság által beszerzett gázolajat használták fel.
Bonácz Zsolt
A cikket teljes terjedelmében az Adózási Módszertani Szemle júniusi számában olvashatják.
Áfatörvény:
Egyéb adótörvények:
- 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről
- 2017. évi CLI. törvény az adóigazgatási rendtartásról
- 2017. évi CLIII. törvény az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról
- 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról
- 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
- 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
- 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
- 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
- 1991. évi LXXXII. törvény a gépjárműadóról
- 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
- 1990. évi C. törvény a helyi adókról
EKÁER rendelet:
Termékdíj törvény: