Az önszámlázásról dióhéjban

2022-06-15

A számlázás jócskán takar buktatókat és olyan megoldásokat is, amelyek több vállalkozás számára is nehezebben áttekinthetők és idegenek, attól függetlenül, hogy a számlázási eljárás adójogi értelemben szabályosnak mondható. Ilyen számlázási mód lehet az önszámlázás, amely egyre gyakoribb esetekben bukkan fel a piaci szereplők között.

Az önszámlázáskor kiindulási pont az, hogy a termékértékesítő vagy szolgáltatást nyújtó vállalkozás normál üzemmódban az elvégzettekhez és a felek közötti megállapodáshoz igazodóan szándékai szerint kiállítaná a számláját, azaz a számlázási forma egyenes számlázás lenne. A számlát befogadó fél viszont közli, hogy esetükben ő számlázna saját magának, azaz beállna az önszámlázás esete. Ez idáig teljesen szabályos eljárás, de az a vállalkozás, akinek ebben nincs gyakorlata, idegenkedik ettől a megoldástól, mivel ez idáig megszokta azt, hogy aki számláz, annak jár az árbevétel is. 

Az önszámlázás lehetősége

Az önszámlázás mint számlázási módszer nem szokványos jelenség a számlázások során. 

Az önszámlázást szokás fordított számlázásnak is nevezni, de adójogi szempontból az önszámlázás teljesen eltér a fordított számlázástól. Mondhatni: a két számlázási módszernek semmilyen köze sincs egymáshoz. 

Lényegi különbség, hogy az önszámlázás gyakorlatilag bármely esetben alkalmazható, a fordított számlázás pedig kötött pályához igazodik, amely kötelező jelleggel kizárólag a rá vonatkozó gazdasági események eseteiben alkalmazható. Lényegi különbség az is, hogy a fordított adózás esetén az áfa az, ami megfordul, tehát az áfa a termékért fizető adózónál merül fel. Az önszámlázásnál viszont a teljes számlatartalom „megfordul”, tehát a kiszámlázott érték és az áfa is.

Az önszámlázás tekintetében az Áfatörvény 160. §-a az irányadó, mely 2013. január elsejét követően alkalmazható. Az önszámlázás lényege, hogy a számla technikai előállítását ne a teljesítésre kötelezett adózó állítsa ki, hanem a terméket beszerző vagy szolgáltatást igénybe vevő adóalany. Fontos, hogy az önszámlázás esetén a megrendelő által kiállított számlákon az „önszámlázás” megjelölést mindenképpen szerepeltetni kell. Az önszámlázás előfeltétele ugyanakkor, hogy a felek az önszámlázásra vonatkozóan előzetesen írásban állapodjanak meg az önszámlázásra vonatkozó számlakibocsátás elfogadásának feltételeiről és módjáról is.
A vevő által kibocsátott, az önszámlázás szabályaira vonatkozó számlákat értelemszerűen a teljesítésre kötelezett adóalanynak, vagyis a szállítónak át kell adni, tekintettel arra, hogy a szállító csak a számla birtokában képes az adófizetési kötelezettségének és a számviteli alapelveknek is eleget tenni. Az önszámlázás útján a vevő által kibocsátott számlát vevőszámlaként le kell könyvelni. A nehézséget talán az okozhatja, hogy önszámlázás esetében a teljesítésre kötelezettnek nem kell egy újabb számlát kibocsátani a vevő felé, mert akkor már az önszámlázásnak nem lenne értelme. Tehát nincs két számla, csak egy, azaz vagy kimenő számla, vagy önszámlázás.

Az önszámlázás lehetséges esetei

Habár az önszámlázást alkalmazni lehetne valamennyi gazdasági esemény bekövetkezésekor, mégis, az önszámlázásnak létezik egyfajta logikája, amikor ténylegesen is alátámasztott az önszámlázás eshetősége. Leggyakoribb esetek azonban nemzetközi vonalon adódnak, elsősorban közösségi számlázások során. Ezekben az esetekben az önszámlázásnak valóban van létjogosultsága, azonban figyelemmel kell lenni a partnercég Közösségen belüli adótörvényeire is.

Ha a magyar adóalany által nyújtott szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés Áfatörvény szerinti teljesítési helye a Közösség valamely tagállamában történik, és a számlát a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője bocsátja ki (önszámlázás), akkor a számlázási kötelezettségekre ismételten a külföldi teljesítési hely szerinti tagállam rendelkezéseit kell alkalmazni. Irányadó az Áfatörvény 158/A. § (3) bekezdése, figyelemmel a következő feltételekre:

• A magyar adóalany termékértékesítő/szolgáltatásnyújtója nem telepedett le gazdasági céllal a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési helye szerinti tagállamban, vagy az az ezen tagállamban lévő állandó telephelye az Áfatörvény 137/A. § szerint nem érintett a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesülésében, és az adó fizetésére a termékbeszerző, szolgáltatást igénybe vevő kötelezett.
• Ilyenkor tehát a főszabályhoz hasonlóan a teljesítési hely tagállamának számlázási szabályait kell alkalmazni, mivel a számla kibocsátására a felek között kötött megállapodás alapján az a megrendelő fog számlázni, aki a saját tagállama szerinti számlázási szabályok alapján jár el.

Mint látható, az önszámlázás mint számlázási lehetőség felmerülhet a közösségi partnerek között, azonban a kellő körültekintés mindenképpen indokolt, még mielőtt az önszámlázás ténylegesen megtörténne. 

Arról van szó, hogy az önszámlázó a tagállama szerinti adótörvények szerint jár el, ami esetlegesen levonást is jelenthet, éppen ezért a feleknek előzetesen és kristálytisztán kell megállapodniuk, az utólagos magyarázkodások elkerülése végett. Önszámlázáskor valamennyi technikai feltétel mellett a teljes adattartalmat is vizsgálni kell.

Az önszámlázás létjogosultsága

Felmerül a kérdés viszont arra vonatkozóan is, hogy a hazai partnerkapcsolatok eseteiben van-e létjogosultsága az önszámlázásnak. Igen, lehetséges két magyar adóalany közötti számlázás esetén az önszámlázás is. Nyilvánvalóan ennek csak akkor van értelme, ha valamelyik oldalon ez a megoldás előnyös lehet, ugyanakkor a másik oldalon sem jelent lényeges többletterhet. Leginkább az adószámos magánszemélyek eseteiben merül fel ez a megoldás, amikor az egyenes számlázás helyett a felek az önszámlázást alkalmazzák. Ennek esete lehet, hogy az adószámos magánszemélyt külsősként/vállalkozóként foglalkoztató cég, és az adószámos magánszemély között jogszerűen létrejöhet az önszámlázás mint számlázási forma.

Ha ugyanis nem lenne önszámlázás, akkor az adószámos magánszemély eseteiben már a költségekre is figyelemmel kell lenni, és felmerül a bérszámfejtési kötelezettség is. 

A bérszámfejtést pedig a számlát befogadónak kell megtennie, feltéve, hogy az adószámos magánszemély havi szintű, a kifizetéshez igazodó jövedelme eléri vagy meghaladja az adott időpontra vonatkozó, érvényben levő minimálbér 30%-át. Amennyiben viszont önszámlázás történne, akkor ez a teher megfordul, azaz az adószámos magánszemély kötelezettségévé válik a bevételének elszámolása az adóhatóság felé.  Tehát az előny itt jelentkezik az egyenes számlázással szemben a megrendelőnél, azaz nincs semmiféle pluszmunka, nincs bérszámfejtés, nincs adó-megállapítás és adólevonás, végezetül pedig nincs bevallási, valamint befizetési kötelezettség sem.
Ez viszont azt jelenti, hogy az önszámlázó a teljes összeget kifizeti, az önszámlázásról ad egy számlapéldányt az adószámos magánszemélynek, aki ennek alapján az adóhatósággal elszámol. A számla teljes összegébe értelemszerűen beleértendő az áfa is, ebből következően, amennyiben az adószámos magánszemély áfakörös lenne, akkor a rá háruló körben kell az áfát is elszámolnia. Fontos továbbá, hogy az önszámlázást a számlán jelölni kell az Áfatörvény 169. § l) pontja alapján. Ebben az esetben az adószámos magánszemély 15% Szja-t és 13% Szochó adót fizet az önszámlázással kibocsátott számlához igazodóan, összesítve negyedévente, a negyedévet követő hó 12-éig. Bevallási kötelezettség nincs, csak befizetési kötelezettség. A negyedéves befizetéseket majd az éves bevallásban kell rendeznie.

Az egyéni vállalkozás egy eléggé hasonló vállalkozási forma, sok tekintetben egyezőséget mutat az adószámos magánszeméllyel. Az egyéni vállalkozó esetében azonban értelmetlen az önszámlázás, mivel az egyéni vállalkozó oldaláról nem jelent semmilyen különbséget az önszámlázás a számlázáshoz képest. A számlát befogadó oldalán nincs adólevonás vagy költségmegállapítás, ebből következően, amennyiben önszámlázás történne, akkor is a teljes (bruttó) kifizetést kell teljesítenie az egyéni vállalkozó felé. Az önszámlázás ezért ebben az esetben ugyan nem szabálytalan, de teljesen felesleges, tehát egyik oldalon sem biztosít előnyösebb helyzetet.

A számlázást önszámlázás, fordított számlázás nyomtatványon be kell jelenteni, szerepeltetni kell, helyesen kitöltve az adószámot és a nyilvántartási számot. Egyéni vállalkozó esetén a nyilvántartási szám nyolc számjegyű, nyolc számjegynek van hely a nyomtatványon is. Adószámos magánszemély jogállásban kilenc számjegyű a bejelentés nyilvántartási száma az ügyfélkapuban. A számlázó programokat illetően figyelemmel kell lenni arra, hogy ezekbe a programokba beletartozik valamennyi számlázási művelet, amelyet az adózó a számla készítése során használ. Ezért az önszámlázás is a számlázórendszer részét kell, hogy képezze, további lényegi elem az is, hogy az önszámlázás is az „adóhatósági ellenőrzési szolgáltatás” része kell, hogy legyen.