Bérelt ingatlanon végzett értéknövelő beruházás

2019-09-12

Számos vállalkozás székhelye, telephelye bérelt ingatlanban található. Nem ritka eset, hogy a vállalkozás bérleményében a bérleti megállapodás alapján értéknövelő felújítási, átalakítási, korszerűsítési munkákat végez(tet) el akár a bérbeadó, akár a bérlő.

Az értéknövelő munkák bekerülési értékét a bérlőnek a számviteli szabályok szerint a beruházások között kell elszámolnia, és az aktiválást követően a tárgyi eszközök között köteles kimutatni.

Saját vállalkozásban végzett beruházásról akkor beszélhetünk, ha a tárgyi eszköz előállításához kapcsolódóan saját teljesítményérték (saját anyag, eszköz, munkaerő felhasználása) is felmerül.

A bérelt ingatlanban történt felújítási, átalakítási, korszerűsítési munkák az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) alkalmazásában akkor sem tekinthetők saját vállalkozásban végzett beruházásnak, ha ahhoz kapcsolódóan saját teljesítményérték is felmerül, mivel azok következtében új tárgyi eszköz nem jön létre.

Az Áfa tv. alkalmazásában akkor van szó tárgyi eszköz előállításáról, ha új tárgyi eszköz jön létre, azaz a tárgyi eszközök vonatkozásában mennyiségi növekedés következik be. Ennek hiányában a bérbeadónak a bérelt ingatlanban végzett/végeztetett beruházás rendeltetésszerű használatbavétele következtében adófizetési kötelezettsége nem keletkezik, így levonható adója sem merülhet fel.

A bérlet időszakában az értéknövelő beruházás elvégzésével/elvégeztetésével a bérlő nem nyújt szolgáltatást a bérbeadó részére, mivel az ingatlan használata közvetlenül a bérlő gazdasági tevékenységét szolgálja.

A bérlőnek a határozott, illetve határozatlan időre kötött bérleti szerződés lejártakor a bérbeadó részére az ingatlant vissza kell szolgáltatni. A bérleti jogviszony megszűnésekor a bérlő által korábban megvalósított értéknövelő beruházással kapcsolatban a feleknek dönteniük kell(ene) arról, hogy a bérbeadónak van-e megtérítési kötelezettsége.

Tegyük fel, hogy az értéknövelő beruházás különböző műszaki berendezések beépítésével valósult meg.
Amennyiben a bérlő az ingatlan állagának sérelme nélkül valamennyi, általa korábban beépített eszköz(öke)t eltávolítja, akkor a bérlő és a bérbeadó között az Áfa tv. hatálya alá tartozó ügylet semmiképpen sem jöhet létre, mivel a bérbeadónál termék (birtokba vehető dolog) vagy szolgáltatásnak minősülő vagyoni érték nem marad.

Az ingatlan állagának sérelme nélkül eltávolítható gépek, berendezések tekintetében a bérlő és bérbeadó között létrejöhet termékértékesítés, mivel azok nem váltak az ingatlan alkotórészévé. Ezek visszterhes értékesítése az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése alapján termékértékesítés jogcímén adózik. Az adó alapja az ellenérték, de nem független feleknél az adóalapot az Áfa tv. 67. §-ában foglaltak figyelembe vételével kell meghatározni. Ilyen esetben a bérbeadó érdeke, hogy a vételár termékenként kerüljön meghatározásra, hiszen a számvitelben egyedileg kell meghatározni a beszerzési értéket. Az adó mértéke a terméket terhelő áfa mértékével egyezik meg.

Amennyiben ezeket a gépeket, berendezéseket a bérlő térítés nélkül hagyja ott a bérbeadónak, akkor az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése irányadó, amely ahhoz a feltételhez köti az adóztatást, hogy az ingyen átadott termék, vagy annak alkotórészének beszerzéséhez kapcsolódóan részben vagy egészben adólevonási jog illette meg az átadót.

Ha a bérlő a saját döntése alapján nem távolította el az eszközt (terméket), akkor a bérbeadó részére történő átengedés akaratlagos szándéka egyértelműen megállapítható. Adózási szempontból az is lényegtelen, hogy az eltávolítás racionális okból marad el [például annak költsége elérné, vagy meghaladná az eszköz (termék) piaci értékét].

Az Áfa tv. 68. §-a szerint a 11. §-ban említett esetekben az adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló termék teljesítéskor megállapított beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke. Amennyiben az átadás időpontjában fennálló könyv szerinti érték kifejezi az átadáskori beszerzési értéket, akkor a könyv szerinti érték tekinthető adóalapnak. Abban az esetben, ha az átadáskori könyv szerinti érték nem fejezi ki ezen időpontban megállapítható beszerzési árat, akkor az nem tekinthető adóalapnak.

Az adó mértéke a terméket terhelő áfa mértékével egyezik meg. Az adóhatóság álláspontja szerint ingyenes ügyletnél adómentesség nem érvényesíthető, vagy a fordított adózás nem alkalmazható.

Vélhetően számos esetben a bérlőnek nem áll módjában az ingatlan állagának sérelme nélkül a korábban beépített eszköz(öke)t maradéktalanul eltávolítani. Amennyiben a bérlő a beépített eszközöket a bérbeadónál hagyja, akkor mindenképpen javasolt annak mérlegelése, hogy emiatt keletkezik-e adófizetési kötelezettség.

Először vizsgáljuk meg, hogy a bérlő a bérbeadó részére teljesíthet-e az Áfa tv. szerinti termékértékesítést, ha az ingatlan állagának sérelme nélkül el nem távolítható eszköz(öke)t a bérbeadónál hagyja.

Az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerint a termékértékesítés a birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.

Az ingyenes termékátadásokra vonatkozó rendelkezés [Áfa tv. 11. § (1) bekezdés] pedig akkor adóztat, ha a terméket más tulajdonába ingyenesen átengedik, feltéve, hogy az átadót a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

Amennyiben az ügyletben érintett felek között termék átadására nem kerül sor, akkor közöttük fogalmilag kizárt a termékértékesítés megvalósulása.

Amikor a bérlő az ingatlanba abból el nem távolítható gépe(ke)t, berendezés(eke)t (pl. szellőztető rendszer) épített be, akkor az(ok) „azonnal” a bérbeadó tulajdonába ment(ek) át, hiszen az ingatlan alkotórészévé vált(ak). Tehát a bérleti jogviszony megszűnésekor nincs a bérlő tulajdonában (birtokában) olyan termék(ek), amely(ek)nek tulajdonjogát – akár visszterhesen, akár ingyenesen – átruházhatná a bérbeadónak.

A bérleti jogviszony megszűnésekor a bérlőnek feltétlenül javasolt vizsgálat tárgyává tennie, hogy teljesít-e az Áfa tv. hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtást a bérbeadó részére akkor, ha az ingatlan állagának sérelme nélkül el nem távolítható (korábban beépített) eszköz(ök) átengedése fejében részére a bérbeadó nem köteles térítést fizetni.

Az ingatlan állagának sérelme nélkül el nem távolítható eszközök (termékek) ingyenes átengedése – mint már az előzőekben levezettem – kizárólag szolgáltatás jogcímén adózhat. Ugyanez a minősítése annak is, ha az értéknövelő beruházást építési-szerelési, egyéb szerelési munkák elvégzése eredményezte.

A vázolt helyzet megítélése az Áfa tv. rendelkezései alapján nem egyértelmű.

Az egyik jogértelmezés szerint a vállalkozási tevékenységből történő kivonás tényállása nem állapítható meg, mivel a könyv szerinti értéket a számviteli szabályok szerint terven felüli értékcsökkenésként kell elszámolni, így könyvviteli szempontból nem történik más részére történő átadás.

Viszont az a jogértelmezés is felvethető, hogy a bérbeadó nem „gazdagodik” akkor, ha számára a bérlő által elvégzett beruházások nem hasznosíthatók, így az ingatlant visszaalakítja.

A vázolt állásponttal szemben felhozható, hogy a könyvviteli elszámolás adózási szempontból nem releváns. Továbbá az ingatlan esetleges visszaalakítása nyilvánvalóan nem jelentheti azt, hogy a bérbeadó nem gazdagodott. Ha a bérleti szerződés megszűnésekor a bérbeadó értékesebb ingatlant kapott vissza, és ez részben vagy egészben a bérlő általi értéknövelő beruházásra vezethető vissza, akkor a bérbeadó gazdagodása bekövetkezik. Az ingatlan visszaalakítása már egy következő esemény, amely visszamenőleges hatást nem fejthet ki.

A beruházás könyv szerinti értékének terven felüli leírása már értelmezhető a vállalkozási tevékenységből történő kivonásként, ha ezzel szemben nem jelentkezik bevételként a bérlő által fizetett térítés. Ez a tényállás a tényleges következmény alapján mindenképpen fennáll, hiszen a bérbeadó legalább a leírt könyv szerinti értékkel „gazdagodott”, és ennek fejében megtérítési kötelezettsége nem keletkezett.

Magam részéről a következő álláspontot képviselem:

Ha a bérbeadó valóban „gazdagodott”, tehát a bérleti jogviszony megszűnésekor bizonyítottan és kimutatható nagyságrenddel nagyobb értékű ingatlant „kapott vissza”, mint amelyet a bérlő részére átadott, és ez az értéknövekmény legalább részben a bérlő által megvalósított beruházásra vezethető vissza, akkor az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése irányadó, feltéve, hogy a beruházáshoz kapcsolódóan a bérlőt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

Az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése szerint ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás az is, ha általában, vállalkozásától idegen célok elérésére másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást, feltéve, hogy a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

Megítélésem szerint az adóalap meghatározásánál releváns körülménynek minősül, hogy a bérleti jogviszony megszűnésekor a bérlő könyvelésében a beruházás, vagy annak alapján kimutatott tárgyi eszköz milyen értéken szerepel. A bérleti jogviszony megszűnésekor a beruházás a bérlő könyveiben könyv szerinti értéken is szerepelhet, mivel a tárgyi eszközként aktivált érték még nem került leírásra, vagy a jogviszony megszűnésekor a beruházás aktiválására még nem került sor. Amennyiben nulla értéken szerepel, és az értéknövelő beruházás eredménye az ingatlan visszaadásakor nem emeli meg a piaci értéket, akkor a könyv szerinti érték egyben az áfa alapjának tekinthető. Ekkor az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtás adóalapja nulla forint, így áfa fizetésének kötelezettsége sem merülhet fel, még akkor sem, ha a bérlőnél jogszerűen áfalevonás történt a bérelt ingatlanon végzett beruházással kapcsolatban.

Az Áfa tv. 69. §-a alapján a 14. §-ban említett esetekben az adó alapja az a pénzben kifejezett összeg, amely a szolgáltatás nyújtójánál a teljesítés érdekében kiadásként felmerül.

Megítélésem szerint a tárgyalt esetben [a könyv szerinti érték nulla, az értéknövelő beruházás már teljesen „elkopott”, és az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése alkalmazandó] az Áfa tv. 69. §-át oly módon kell értelmezni, miszerint az átadás időpontjában fennálló könyv szerinti értéket kell „felmerülő kiadás”-nak tekinteni, feltéve, hogy az kifejezi a tényleges értéket.

Tekintettel arra, hogy az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozó szolgáltatás valósul meg, ezért a bérlőnek a nulla forint adóalapot is le kell számláznia a bérbeadó részére.

Előfordulhat, hogy a bérbeadó és a bérlő úgy állapodnak meg, hogy a bérbeadó a bérlőtől a bérleti jogviszony megszűnésének időpontjára vonatkozóan kimutatott beruházást ellenérték fejében átveszi. Ebben az esetben véleményem szerint az ügyletet szolgáltatásnyújtásként kell kezelni, mivel a bérbeadó a bérlő részére a visszavett ingatlanban megtestesülő értéknövekményt téríti meg, és ez az Áfa tv. rendszerében terméknek nem minősíthető. Ilyen esetben az adó alapja az ellenérték, de nem független feleknél az adóalapot az Áfa tv. 67. §-ában foglaltak figyelembe vételével kell meghatározni. Az adó mértéke az általános áfamérték, azaz 27 százalék.

Bonácz Zsolt
adószakértő