Harmadik ország polgárai Magyarországon: járulék és SZOCHO fizetési kötelezettségek

A Tbj. jelenleg hatályos 11. § b) pontja szerint nem terjed ki a biztosítás a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által Magyarország területén foglalkoztatott, harmadik állam állampolgárságával rendelkező és külföldinek minősülő munkavállalóra, akinek munkavégzésére kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor, feltéve, hogy e munkavégzés a két évet nem haladja meg. A mentességet megalapozó rendelkezés ismételten csak akkor alkalmazható újra egy adott harmadik állam állampolgárságával rendelkező munkavállalóra, ha az előző jogviszony megszűnésétől az új jogviszony létrejöttéig legalább három év már eltelt.

Társadalombiztosítási szempontból harmadik állam polgára az, aki nem EGT-állam, vagy nem olyan állam polgára, amellyel kétoldalú (szociálpolitikai vagy szociális biztonsági) egyezményünk van érvényben. 

 

A mentesség a harmadik állam polgárságán túlmenően is csak akkor áll fenn, ha az alkalmazás kiküldetésnek, kirendelésnek vagy munkaerő-kölcsönzésnek minősül. A szabály szerint a mentesség két évre korlátozódik. 

 

A 2014. január 1-jétől hatályos szabály szerint az előzőekben foglaltaktól eltérően két évnél hosszabb munkavégzés esetén is mentesülhet a munkavállaló a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alól (hosszabbítás), de csak akkor, ha 

a) a kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés kezdetekor előre nem látható olyan körülmény következik be, ami alapján a magyarországi munkavégzése ténylegesen vagy várhatóan két évnél hosszabb időtartamúvá válik, és 

b) az a) pontban említett körülmény a magyarországi munkavégzése kezdetét követő legalább egy év után következik be, 

amelyet a munkavállaló 8 napon belül bejelent az állami adóhatóságnak. 

Több esetben előfordult már, hogy Magyarországon be nem jegyzett munkáltató küldte ki hozzánk a dolgozóját, két év letelte után kezdeményezték a biztosítási kötelezettség alóli mentesítés meghosszabbítását (a járulékmentességet), ami meg is történt. Ezeket a külföldi munkáltatókat később nagy meglepetés érte, visszamenőleg a jogviszony kezdetére előírták részükre a 27 százalékos szociális hozzájárulási adó megfizetését. 

 

Az Eat. 445. § (4) bekezdésének d) pontja kétségen kívül úgy fogalmaz, hogy a kifizetőt terhelő adónak nem alapja a külföldi kifizető által Magyarországon kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében munkaviszonyban foglalkoztatott olyan – bevándorolt vagy letelepedett jogállással nem rendelkező – magánszemély részére kifizetett, juttatott bevétel (ideértve a munkaszerződésben meghatározott alapbért is), aki harmadik állam állampolgára, feltéve, hogy a foglalkoztatás időtartama nem haladja meg a két évet, valamint az említett feltételek szerinti korábbi foglalkoztatásától számítva a foglalkoztatás ismételt megkezdéséig legalább három év már eltelt.

Igen hasonló rendelkezés ez a Tbj. biztosítás alóli mentességet engedő szabályával, azzal a különbséggel, hogy itt hosszabbításra nincs szabály. Így azon feltétel, miszerint a „foglalkoztatás időtartama nem haladja meg a két évet” nem teljesül, ezért a magyarországi foglalkoztatás kezdő időpontjától (és nem csak a második évet követően) szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség keletkezik.

 

Azonban ez a helyzet a jövőben jelentősen megváltozik mind a járulékot, mind a szociális hozzájárulási adót illetően. Érdekes módon a Tbj-t érintő változások 2017. január 1-jétől, míg az Eat-t érintő egyes változások már a módosító törvény kihirdetését követő napon hatályba léptek (ez a hatályba lépés napja: 2016. június 16.) Az új szabály így szól, (amely az Eat. 467/H. §-a szerint akár 2016. január 1-jétől is alkalmazható):

 

A kifizetőt terhelő adónak nem alapja a külföldi kifizető által Magyarországon kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében munkaviszonyban foglalkoztatott olyan – bevándorolt vagy letelepedett jogállással nem rendelkező – magánszemély részére kifizetett, juttatott bevétel (ideértve a munkaszerződésben meghatározott alapbért is), aki harmadik állam állampolgára, feltéve, hogy a foglalkoztatás időtartama nem haladja meg a két évet, valamint az említett feltételek szerinti korábbi foglalkoztatásától számítva a foglalkoztatás ismételt megkezdéséig legalább három év már eltelt (e rendelkezés olyan harmadik államból kiküldött személy esetében is alkalmazható, aki a harmadik államban fennálló biztosítását igazolja, függetlenül attól, hogy a kiküldött személy állampolgársága szerinti állammal Magyarországnak szociális biztonsági egyezménye áll fenn, továbbá olyan harmadik államból kiküldött személy esetében is alkalmazható, aki a harmadik államban fennálló biztosítását igazolja, és nem tartozik a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá).

 

 

 

dr. Futó Gábor (2025-05-01)