Nem elég kiadni, át is kell adni - a nyugtaadási kötelezettség

2017-03-02

A nyugtaadási kötelezettség ellenőrzése az adóellenőrök legkedveltebb tevékenységei közé tartozik. A kötelezettség több szempontból is elővigyázatosságot igényel. A nyugták előállítása és kitöltése a gyakorlatban önmagában is nehézségeket okozhat, különösen akkor, ha az eladónak nem áll rendelkezésére pénztárgép. Roppant kellemetlen tud lenni az is, ha az egyébként jóhiszemű, bevételt elkönyvelő, majd nyugtát kiadó kereskedőt bírságolják meg.

Csak pénztárgéppel lehet nyugtát adni?
 
A kérdést szabályozó minisztériumi rendeletek [jelenleg a 9/2016. (III. 25.) NGM rendelet, azon belül a jogszabály 1. számú melléklete] szerint „pénztárgépeseknek” minősülnek a kiskereskedők és a vendéglátók – ez utóbbinál kivételt jelentenek a mozgó szolgáltató helyek. A kereskedelmi törvény szerinti mozgóboltokban csak hordozható készülékek helyezhetőek üzembe, de a pénztárgép használata alól itt sem élveznek felmentést.
 
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a (fő szabály szerint) pénztárgép használatára kötelezett kereskedőnek mi a teendője, ha valamelyik bevásárlóközpontban standot bérel, vagy kitelepül a portékájával. Vennie kell egy hordozható készüléket is?
Szerencsére: nem. Az alkalmi elárusítóhelyeken a kereskedőnek nem kötelező pénztárgéppel teljesítenie a nyugtaadási kötelezettségét, akkor sem, ha egyébként az állandó üzletében erre kötelezett is. Természetesen ez nem jelenti egyben azt is, hogy az érintettek a számla- vagy nyugtaadási kötelezettségük alól is felmentést kaptak. Ennek a kötelezettségüknek az érintettek nyugta-, illetve számlatömbök használatával tehetnek eleget, (természetesen önként is vállalhatják a pénztárgépezést).
 
A leggyakoribb probléma - az átadás elmaradása
 
A vonatkozó Áfa-tv. „főszabálya” (159. §) szerint az adóalanyok elsődlegesen az általuk teljesített értékesítésekről, szolgáltatásnyújtásokról számlát kötelesek kiállítani. Ezen kötelezettség alól mentesül az adóalany (165. §) – többek közt – akkor, ha a termék vásárlásával, a szolgáltatás igénybevételével egyidejűleg, azaz a teljesítés időpontjában, az ellenértéket készpénzzel, készpénz-helyettesítő eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel a vásárló kifizeti, és nem kéri számla kibocsátását.
Ilyenkor viszont nyugtát kell adnia az értékesítőnek – függetlenül attól, hogy azt a vevő kéri-e vagy sem (166. §). A nyugtaadás kötelező eleme tehát az a mozzanat, hogy a kiállított nyugtát át is kell adni a vevőnek! Ez természetesen nem jelent kézbeadást: ha a vásárló nem hajlandó azt átvenni – bár minden nehézség nélkül megtehette volna –, az már nem befolyásolja azt, hogy a kereskedő eleget tett az előírásoknak. Ez utóbbit a már említett próbavásárlással ellenőrzi a helyszínen az adóhatóság.
Próbavásárlás (próbafogyasztás vagy próbaszolgáltatás) esetében az ellenőrök készpénzzel fizetnek, és arra kíváncsiak, hogy a bevételt az ellenőrzött kereskedő rögzítette-e a pénztárgépben és megtörténik-e a nyugta kibocsátása és átadása. Még egyszer: az „átadása” is nagyon fontos!

 
Mit mondanak az ellenőrök a vizsgálat végén?
 
A próbavásárlást lezáró ellenőri megállapítások közül az alábbiak lehetnek különösen kellemetlenek:

az eladó

- nem adott nyugtát;
- nem adta át a nyugtát;
- nem megfelelő nyugtát adott.
 
Mit is jelentenek mindezek?
 
„Nem adott nyugtát” – Ez azt jelenti, hogy az a személy, aki a pénztárgépet kezelte, a vevőtől átvette az áru ellenértékét, a kasszába tette, onnan átadta a visszajáró összeget, de a fizetett összeget a pénztárgépbe nem ütötte be és nyugtát sem bocsátott ki.
Fontos – ahogyan arról már volt szó –, hogy a revizorok nem csak azt figyelik, hogy a próbavásárlás során ők kaptak-e nyugtát, hanem azt is, hogy jelenlétük alatt más vevők kaptak-e bizonylatot!
Ugyanez a helyzet akkor is, ha a nyugtaadás kézi nyugta kibocsátásával történik (kellene történnie). Elmulasztotta a nyugtaadási kötelezettségét a vállalkozás, ha van a helyszínen nyugtatömb, de vagy elő sem veszi, vagy elő van készítve, de nem használja, vagy nem minden esetben használja. Megtörténhet, hogy az értékesítés közben betelik a nyugtatömb és nincs a helyszínen üres tömb, ezért az eladó nem tud nyugtát kibocsátani, még ha ez szándékában is állna.
Akkor is mulasztást követ el a vállalkozó – az adóhatóság tapasztalatai szerint a nyugtaadás e sajátos értelmezése is előfordul –, ha az eladó a vevő által fizetett ellenértékről nem bocsát ki új kézi nyugtát, hanem a korábban kiállított és a korábbi vásárlók által ott hagyott nyugták közül keres egy, a vevő által fizetett összegnek megfelelőt.
 
„Nem adta át a nyugtát” – Ezt a hibát követte el főszereplőnk, a pogácsás is, aki beütötte ugyan az áruért fizetett ellenértéket, de a nyugtát nem tette a vevőnek hozzáférhetővé, azaz lényegében nem adta át neki.
Ugyancsak „nem adta át a nyugtát” megállapítást tesznek a revizorok, kézi nyugta kiállítása esetében, ha az eladó utólag adminisztrál, azaz akkor tölti ki a nyugtát, amikor a vevő már fizetett és eltávozott.
Sajnos ilyenkor nem lehet arra hivatkozni, hogy a vevő sietett és nem várta meg a bizonylat kiállítását, mert a nyugtát a pénz átvétele előtt kell kiállítani és átadni és nem utána.
 
„Nem megfelelő nyugtát adott” – Az Áfa-tv. 173. §-a sorolja fel azokat az adatokat, amelyeknek egy szabályos – adóigazgatási azonosításra alkalmas – nyugtának tartalmaznia kell. Ezek:
- a nyugta kibocsátásának kelte,
- a nyugta sorszáma, amely a nyugtát kétséget kizáróan azonosítja,
- a nyugta kibocsátójának adószáma, valamint neve és címe,
- a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának adót is tartalmazó ellenértéke.
 
Akár kézi, akár gépi nyugtáról van szó, ezeknek az adatoknak szerepelniük kell rajta. Ha csak egy is hiányzik – vagy nem felel meg a valóságnak, ez például a dátum esetében szokott előfordulni –, akkor a nyugta nem megfelelő.
Ugyanaz a helyzet megítélése, ha a fentiek szerinti adatok pontosan szerepelnek rajta, de a bizonylat nehezen olvasható, például azért, mert a nyomtató festékanyaga kifogyóban van. Kézi nyugta esetében is figyelni kell az adatok teljes körűségére és olvashatóságára. Ezeknél gyakori, hogy a kereskedő adatait a céges bélyegzővel nyomják rá a papírra – ez természetesen nem tilos –, de nem okos megvárni, amíg a bélyegző teljesen kiadja a lelkét, pontosabban az utolsó csepp festéket is. Az eredmény ugyanis olvashatatlan adatok és a megfelelő bírság.
 
Mit tehet egy vállalkozás annak érdekében, hogy a nyugtaadási kötelezettség teljesítésének ellenőrzésekor a revizorok ne találjanak hibát?
 
– Fontos figyelni arra is, hogy az üzlet működési engedélye érvényes-e, illetve, ha időközben újabb tevékenységi körrel bővült a vállalkozás tevékenysége az adott üzletben, azt az önkormányzat illetékes szerve rávezette-e az üzlet működési engedélyére.
– Ellenőrizze a vállalkozó, hogy van-e az üzletben pénztárgép napló, szabvány nyugta- és számla tömb, illetve ezeket bevezették-e a szigorú számadású nyomtatványok (lehetőleg naprakész) nyilvántartásába?
- Mindezek az ideiglenes elárusítóhelyeken is fontosak, ha pénztárgép nem is kötelező, de a többi – számla- és nyugtatömb, szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása – igen. Ez utóbbi legalább a vállalkozó székhelyén legyen elérhető és naprakész.
- Gondolja végig, hogy a pénztárgépet kezelő, vagy a vásáron „helyt álló” alkalmazott rendelkezik-e az ahhoz szükséges ismeretekkel, hogy teljesítse a nyugta- és számlaadási kötelezettséget? Felkészítették arra, miként kell viselkednie egy adóellenőrzés során?

(dr. Kelemen Miklós összefoglalója alapján)