Elektronikus piactereken keresztül értékesített elektronikus szolgáltatások áfakezelése

2016-02-18

A nem adóalany részére nyújtott távközlési, rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatások, elektronikus úton nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítési helyet az igénybe vevő letelepedése határozza meg, tehát az áfát az ő letelepedése szerinti államban kell megfizetni.

Annak érdekében, hogy a fenti rendelkezés egységes alkalmazását biztosítsák az Európai Unió tagállamaiban, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (a továbbiakban: Vhr.) állapít meg egyes esetekre kötelezően alkalmazandó rendelkezéseket. A Vhr. az Áfa tv. alapját adó 2006/112/EK tanácsi irányelv egyes rendelkezéseit értelmezi, mely értelmezések kötelező érvényűek, és közvetlenül alkalmazandóak a tagállamokban, így Magyarországon is.

A Vhr. 9a. cikke arra vonatkozóan ad iránymutatást, hogyan kezelendő áfa szempontból, ha távközlési hálózaton vagy portálon (például alkalmazásokat összegyűjtő elektronikus piactéren) keresztül vesz igénybe nem adóalany elektronikus szolgáltatást (pl. valaki a telefonjára tölt le csengőhangot, vagy bármilyen más alkalmazást vásárol a piactéren). Ez esetben ugyanis a távközlési szolgáltatást nyújtó vagy portál üzemeltető (a továbbiakban együtt: távközlési szolgáltató) és az elektronikus szolgáltatást nyújtó (tartalomszolgáltató) adóalany egymástól eltérő személyek. A kérdés, ami felmerül, hogy

1. a távközlési szolgáltató a saját nevében más javára (közvetített szolgáltatásként), vagy

2. más nevében más javára (ügynökként) jár-e el,

amikor lehetővé teszi az elektronikus szolgáltatás igénybevételét a távközlési hálózatán keresztül.

Amennyiben ugyanis a távközlési szolgáltató az 1. pont szerinti, az Áfa tv. 15. §-a értelmében vett közvetített szolgáltatást nyújt, úgy áfa szempontból a távközlési szolgáltató minősül az elektronikus szolgáltatás nyújtójának is, ezért főszabály szerint őt terheli az adófizetési kötelezettség a távközlési és az elektronikus szolgáltatás nyújtása után egyaránt.

A 2. pont szerinti ügynöki konstrukciót fetételezve viszont a tartalomszolgáltatónak kell az áfát a (végső) fogyasztó részére nyújtott elektronikus szolgáltatás után megfizetnie. Ez utóbbi eset áfa kezelése azonban gyakorlati gondot okoz a tartalomszolgáltatók számára, mivel nehezen tudják beazonosítani a (végső) fogyasztót, nem utolsó sorban azért, mert az elektronikus szolgáltatás értékesítésének láncolatában több szereplő is lehet a tartalomszolgáltató és a (végső) fogyasztó között. Másrészt a (végső) fogyasztó sem tudja, hogy ténylegesen ki teljesítette részére az elektronikus szolgáltatást (ki a tartalomszolgáltató), mivel a fogyasztó alapvetően a távközlési szolgáltatóval áll kapcsolatban.

Ennek a kérdésnek a kezelésére a Vhr. 9a. cikke megdönthető vélelmet állít fel. Így ezen cikk értelmében főszabály szerint azt kell vélelmezni, hogy amennyiben az elektronikus szolgáltatást távközlési hálózaton vagy portálon keresztül nyújtják, úgy a távközlési szolgáltatást nyújtó adóalany az 1. pont szerinti közvetített szolgáltatásként nyújtja az elektronikus szolgáltatást, tehát ő az adófizetésre kötelezett.

Ezt a vélelmet úgy lehet megdönteni, ha a távközlési szolgáltató kifejezetten a tartalomszolgáltatót jelöli meg, mint az elektronikus szolgáltatás nyújtóját, és ez a felek közötti szerződéses megállapodásból is kitűnik. A Vhr. 9a. cikk (1) bekezdése előírja, hogy milyen feltételeket kell teljesítenie a távközlési szolgáltatónak ahhoz, hogy kifejezetten a tartalomszolgáltatót jelölhesse meg az elektronikus szolgáltatások nyújtójaként, vagyis ahhoz, hogy a vélelmet megdönthesse. Ehhez az elektronikus szolgáltatásról kiállított számlán vagy nyugtán fel kell tüntetni az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokat és azok nyújtóját. Amennyiben az értékesítési láncolatban több adóalany van, úgy minden egyes adóalany által kiálltott bizonylatnak teljesítenie kell ezt a feltételt. Amennyiben a vélelem megdöntésre kerül, vagyis az előzőekben részletezett feltételek teljesülnek, akkor az ügyletet már nem a főszabály szerint, hanem a 2. pontban részletezett ügynöki konstrukció szerint kell adójogilag minősíteni. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a távközlési szolgáltató minden esetben megdöntheti ezt a vélelmet. Ugyanis, ha a távközlési szolgáltató jogosult arra, hogy az elektronikus szolgáltatások tekintetében jóváhagyja a díjnak az igénybevevő részére történő felszámítását, vagy jóváhagyja a szolgáltatások nyújtását vagy megállapítja az általános szolgáltatási feltételeket, nem jelölhet meg más személyt az elektronikus szolgáltatás nyújtójaként, vagyis ez esetben ő lesz az adófizetésre kötelezett az elektronikus szolgáltatások tekintetében, tehát az 1. pontban részletezett főszabály szerinti közvetített ügylet jön létre.

A fentiek tehát azt jelentik, hogy amennyiben a tartalomszolgáltató elektronikus piactéren keresztül nyújt szolgáltatást nem adóalany igénybevevő részére (értékesít digitális tartalmat), akkor a Vhr. 9a. cikke szerinti vélelem alapján főszabály szerint úgy kell tekinteni, hogy a tartalomszolgáltató az elektronikus szolgáltatást az elektronikus piacteret üzemeltető adóalany részére nyújtotta, és az elektronikus piacteret üzemeltető adóalany nyújtotta tovább ezt az elektronikus szolgáltatást az igénybevevő nem adóalany részére. Amennyiben az elektronikus úton nyújtott szolgáltatást adóalany részére nyújtják, úgy annak teljesítési helyét az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése értelmében az igénybevevő gazdasági célú letelepedése határozza meg, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Így amennyiben egy belföldön letelepedett tartalomszolgáltató egy kizárólag külföldön letelepedett, elektronikus piacteret üzemeltető szolgáltató részére nyújtja az elektronikus szolgáltatást, úgy a teljesítési hely külföldön lesz, és ezen szolgáltatás utáni áfa megfizetésére az igénybevevő adóalany kötelezett, így a tartalomszolgáltató áfa felszámítása nélkül állítja ki ezen szolgáltatásáról a számlát. Az elektronikus piacteret üzemeltető adóalany nyújtja az elektronikus szolgáltatást a saját nevében a nem adóalany igénybevevőknek, ez esetben ő lesz az, akinek ezen szolgáltatás után az áfát fel kell számítania, és amelyhez – a feltételek fennállása esetén – igénybeveheti a 2015. január 1-jétől erre a célra felállított úgynevezett egyablakos rendszert (MOSS) abban a tagállamban, ahol gazdasági céllal letelepedett.

Ellenben, ha az elektronikus piacteret üzemeltető adóalany megdönti a fenti vélelmet, úgy az ügynöki konstrukció szerint az elektronikus szolgáltatást a nem adóalany igénybevevő részére a tartalomszolgáltató nyújtja, míg az elektronikus piacteret üzemeltető adóalany ilyenkor például tárhely vagy egyéb szolgáltatást nyújt a tartalomszolgáltató részére, amely után ellenértéket számít fel a tartalomszolgáltatónak. Ez esetben a tartalomszolgáltatót terheli a nem adóalany részére nyújtott elektronikus szolgáltatás után az áfa fizetési kötelezettség, amelynek teljesítéséhez az úgynevezett egyablakos rendszer vehető igénybe. Belföldön letelepedett tartalomszolgáltató a másik tagállamban letelepedett nem adóalanyok részére nyújtott elektronikus szolgáltatások utáni adófizetési kötelezettség teljesítéséhez az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 10. számú mellékletében meghatározott feltételek mellett vétetheti magát nyilvántartásba az egyablakos (MOSS) rendszerbe. Az elektronikus piacteret üzemeltető adóalany által a tartalomszolgáltató részére nyújtott szolgáltatás teljesítési helyét az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése szerint az igénybevevő gazdasági célú letelepedése határozza meg. Így, ha az igénybevevő tartalomszolgáltató belföldön telepedett le, az adót belföldön kell megfizetni. Amennyiben az elektronikus piacteret üzemeltető adóalany belföldön nem telepedett le gazdasági céllal, úgy az Áfa tv. 140. § a) pontja értelmében a belföldön letelepedett tartalomszolgáltató fizeti meg a saját nevében az adót a részére nyújtott szolgáltatás után.

NAV