Faktorcég által felszámított kamat adómentessége

2024-05-13

Hogyan határozhatjuk meg a faktor tevékenység tipikus üzleti modelléjéből a faktordíjjal kapcsolatos áfa kötelezettséget?

Több faktor szerződést áttanulmányozva a következőképpen állítható fel a faktoring tevékenység történ történeti tényállása:

1. A faktor a terméket, szolgáltatást értékesíteni kívánó vállalkozással (továbbiakban: Vállalkozás) keretszerződést köt.
2. A Vállalkozás a vevői felé értékesíti a terméket és számlával megfogalmazza feléjük az értékesítésből származó követelését.
3. Rendre a számlán szereplő fizetési határidő a faktorszerződésben meghatározásra kerül a felek döntésének megfelelően.
4. A számlán feltüntetik, hogy a követelés a faktor számára engedményezésre került.
5. A Vállalkozás a vevők felé kiállított számlát haladéktalanul megküldi a faktornak.
6. A faktor a számla teljes bruttó összegét kifizeti a Vállalkozásnak.
7. A faktorálás következtében a követelés kizárólagos jogosultjává a faktor válik.
8. A vevő a számla ellenértékét megfizeti a faktornak a fizetési határidőig.
9. A Vállalkozás attól a naptól mikor számára a faktor kifizette a követelésének ellenértékét, addig a napig amíg a faktor számára a Vállalkozás kifizeti az engedményezett követelés ellenértékét, az előre meghatározott módon számítandó, rendre változó mértékű mértékű kamatot fizet a faktor számára.
10. Amennyiben a Vállalkozás nem fizeti ki az engedményezett követelés ellenértékét a faktornak, úgy a követelés újbóli jogosultjává a Vállalkozás válhat a faktor döntése alapján, vagyis a faktor a visszkeresetre jogosult.

Fenti tényvázlat nyilván az üzleti modell áfa jogi szempontból fontos körülményeinek kiemelését tartalmazza, a szerződési kötelmek pontos ismertetésének igénye nélkül.
Az ügyletet az Áfa tv. és a HÉA irányelv (A Tanács 2006. november 28.-i 2006/112/EK IRÁNYELVE) alapján a következő módon értékelhetjük.

Az Áfa tv. és a HÉA irányelv nem tartalmaz különös szabályokat a faktor tevékenységére, e tevékenység/kifejezés nem szerepel a nevesítve a jogszabályokban. A faktortevékenységet a Ptk. körülírja, azonban a szabályok diszpozitívak, vagyis azoktól el lehet térni.

A vizsgálat tárgyául szolgáló üzleti modell teljes mértékben megfeleltehető a Ptk. szerinti faktorálásnak, mivel a szerződés a visszkereset lehetőségét tartalmazza, miszerint az adós (vevő) nemfizetése esetén a követelés visszaszállhat az eredeti jogosultra.
A visszkereseti jog rendre opció, mivel a faktor dönti el, hogy a követelést visszaadja-e az eredti jogosultnak, vagy megpróbálja behajtani a követelést.
A Ptk.6:408. §-a oly annyira finanszírozási tevékenységnek tekinti a faktorálást, hogy a kölcsönszerződésre előírt egyes szabályokat rendeli alkalmazni a faktor szerződésekre is.

A tényvázlatban ismertetett faktorálás gyakorlatilag egy speciális finanszírozási szerződés, melynek során a faktor olyan pénzkölcsönt nyújt, aminek a tőke részét az engedményezés következtében a kötelezett fizeti meg, a kamatot pedig az engedményező.
A kötelezett nem teljesítése esetén - ha visszkeresetet érvényesítenek - viszont a tőke részt is az engedményező fizeti a faktor részére.
A faktor tevékenysége végül is az Áfa tv. 2. § a) pontjának megfelelő adótárgynak minősül, a tevékenységének ellenértéke a kamat.
A kamatot áfa nem terheli az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
Amennyiben a faktorálás tevékenységből a kamaton kívül is származna bevétele a faktornak, úgy az az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés d) pontja alapján kerülhetne mentesítésre.

E mentesség alól kivételt képezne a követelés behajtással kapcsolatos tevékenységi elemre jutó bevétel, de jelen tényállásnál a faktornak a követelés behajtásra vonatkozó ellenérték fejében végzett tevékenysége nem állapítható meg, hiszen nem valódi faktorálásról beszélünk, mivel a szerződés nem tartalmazza a vevő nem fizetési kockázatát, azaz a „del credere” rizikó átvállalását.
Ezzel szemben jelen szerződés a visszkereset lehetőségét biztosítja (opciósan), vagyis más néven „nem valódi faktoring”, amelynek lényege abban áll, hogy a faktor nem vállalja be a „del credere” kockázatot, de finanszírozást nyújt.

Kintlévőség behajtása

Az adóhatóság álláspontja szerint az Áfa-törvény 86. § (1) bekezdés d) pontjában kivételként szerepel a követelés (kintlevőség) behajtása.

Ennek megfelelően, ha az adott szolgáltatásnyújtás kifejezetten követelések beszedésére irányul, úgy ez a szolgáltatás a hozzá tartozó járulékos szolgáltatásokkal együtt adóköteles lesz.

A faktoring a témában született UNIDROIT egyezmény alapján egy olyan komplex szolgáltatás, amely az alábbi szolgáltatások közül legalább kettőt tartalmaz:
a) megelőlegezés, finanszírozás;
b) követelések nyilvántartása;
c) ügyfél javára történő beszedés (behajtás);
d) védelem az adósok fizetési késedelme, mulasztása ellen.

A felsorolt szolgáltatáselemek közül, önálló szolgáltatásként kizárólag az a) pontban írtak tekinthetők adómentes pénzügyi szolgáltatásnak, az egyéb elemek – azokra vonatkozó mentesítési szabály híján – normál adóköteles szolgáltatások.
Mindezek alapján az UNIDROIT egyezmény szerinti faktoring, figyelemmel arra, hogy az soha nem lehet csupán finanszírozás (mivel ahhoz, hogy az ügylet faktoringnak minősüljön minimálisan két szolgáltatás elemet kell tartalmaznia) olyan komplex ügyletnek minősül, amely főszabályként adóköteles.
Ugyanakkor a faktoring általában finanszírozási elemet is tartalmaz, amely önmagában nézve adómentes szolgáltatás lenne az Áfa-törvény 86. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
Amennyiben a faktorálás finanszírozási elemet is tartalmaz, és az a faktor által nyújtott egyéb szolgáltatási elemektől egyértelműen elkülöníthető, akkor a finanszírozási szolgáltatás ellenérték része adómentes lesz, míg az egyéb szolgáltatáselemek ellenérték része adóköteles.

A vázolt üzleti modell esetében akkor kerülhet sor áfa köteles szolgáltatásra a faktor részéről, ha a vevő nem fizeti ki a számla ellenértékét a faktornak, és a faktor behajtási tevékenységet is végez a követelés beszedése érdekében és ennek költségét az eladóra (eredeti jogosultra) hárítja át.
Általánosságban ugyanakkor elmondható, hogy a vevő határidőn túli fizetése esetén a vevő felé számít fel kamatot a faktor, amely kamat szintén adómentes az Áfa tv. korábban említett rendelkezése szerint.
Azonban amennyiben végleg nem fizet a vevő, úgy érvényesíti a visszkereseti jogot a faktor az eredeti jogosult felé.

A fentiek alapján kijelenthető, hogy a faktor tevékenységnél a legritkább esetben merül fel áfa kötelezettség, mivel a behajtási tevékenység rendre elmarad a faktor részéről a visszkereset lehetősége okán.

Az áfafizetési kötelezettség rendre a visszkereset nélküli, úgynevezett valódi faktorálás (forfetírozás) esetében fordulhat elő, a behajtási költségek tovább terhelése okán.