A pénzforgalmi elszámolás gyakorlata az ellenérték részletekben történő megfizetése esetén

2019-10-08

A pénzforgalmi elszámolás szabályait speciális módon kell alkalmazni abban az esetben, ha az ellenérték megfizetése részletekben történik. Cikkünk összefoglalja, hogy mennyiben módosítja az adófizetési kötelezettséget és az adólevonási jogot a részletekben történő fizetés pénzforgalmi elszámolás alkalmazása esetén.

Az általános forgalmi adó rendszerében választható pénzforgalmi elszámolás lényege, hogy az adóalanynak a fizetendő adóját akkor kell megállapítania, ha a vevő az ellenértéket részére megtérítette, a beszerzései tekintetében pedig a levonási jogát akkor gyakorolhatja, ha a vételárat az eladó részére megfizeti. Ezen túl a pénzforgalmi elszámolás hatással van a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany vevőjének a levonási jogára is, ugyanis a vevő levonási joga is akkor keletkezik, ha a vételárat a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany részére megtéríti. A pénzforgalmi elszámolás tehát vonatkozik az adóalany által fizetendő adóra, a beszerzéseit terhelő levonható adóra, valamint a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany vevőjének levonható adójára.

A pénzforgalmi elszámolás szabályait speciális módon kell alkalmazni abban az esetben, ha az ellenérték megfizetése részletekben történik. Ugyanakkor nem mindegy, hogy mi eredményezi az ellenérték részletekben történő megfizetését. Előfordulhat, hogy a felek előzetesen részletfizetésben állapodnak meg. Ebben az esetben az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 10. § a) pontja szerinti részletvételes termékértékesítés valósul meg. Előfordulhat azonban az is, hogy a felek nem állapodnak meg részletfizetésben, azonban a vevő – különböző okokból adódóan – részletekben fizeti meg az ellenértéket. Ebben az esetben az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítés valósul meg. A pénzforgalmi elszámolás szabályait attól függően kell alkalmazni, hogy az Áfa tv. 10. § a) pontja szerinti részletvételes termékértékesítés vagy az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítés valósul meg.

A pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany által fizetendő adó megállapítása

Az Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés a) pontja szerint az adóalany az általa fizetendő adót a pénzforgalmi elszámolás időszakában belföldön teljesített összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után pénzforgalmi szemléletben, vagyis az adót is tartalmazó ellenérték kézhezvételekor, jóváírásakor állapítja meg.
E főszabály azonban nem vonatkozik az Áfa tv. 10. § a) pontja szerinti termékértékesítésre, mely olyan értékesítés, amely során a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján valósul meg, amely a termék részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi. E szabálynak megfelelő részletvétellel történő termékértékesítések után az eladónak a fizetendő adóját nem lehet pénzforgalmi szemléletben megállapítania, azt az általános szabály alapján [Áfa tv. 55. § (1) bek.], az adóztatandó tényállás megvalósulásakor, vagyis a termék birtokbaadásakor kell megtenni.
Amennyiben azonban az ellenérték jóváírása, kézhezvétele részletekben történik, és ez nem minősül az Áfa tv. 10. § a) pontja szerinti részletvételes termékértékesítésnek, akkor a fizetendő adót – az Áfa tv. 196/B. § (3) bek. aa) pontja alapján – az adott részlet jóváírásakor, kézhezvételekor, legalább a megfizetett részlet erejéig meg kell állapítani.

A pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany levonási joga

A pénzforgalmi elszámolást választó adóalany választása nemcsak azt a lehetőséget jelenti, hogy az általa teljesített ügylet után a fizetendő adóját nem kell megállapítania mindaddig, amíg a vevője a vételár bruttó (áfa-t is tartalmazó) összegét részére ki nem egyenlíti. Azzal a következménnyel is jár, hogy az adóalanynak az Áfa tv. 196/B. § (2) bek. b) pont alapján a beszerzései után rá áthárított áfa tekintetében is pénzforgalmi elszámolást kell alkalmaznia, vagyis a levonási jogát mindaddig nem gyakorolhatja, amíg a beszerzési árat (annak a bruttó – áfa-t is tartalmazó – összegét) az eladó részére meg nem fizeti.
Ez a halasztás azonban nem vonatkozik az Áfa tv. 10. § a) pontja szerinti értékesítésnek megfelelő beszerzésre. Ebből következően a részletvétellel történő termékbeszerzés után keletkező levonható adót – az Áfa tv. 119. § (1) bek. figyelembevételével – az adóalany a vételár megfizetésének időpontjától függetlenül a levonási jog keletkezésekor – vagyis az adóztatandó ügylet teljesítésekor (a termék birtokbavételekor) – gyakorolhatja.
Amennyiben azonban a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany a termékbeszerzés és/vagy szolgáltatás igénybevétel ellenértékét részletekben fizeti meg, és ez nem minősül az Áfa tv. 10. § a) pontja szerinti részletvételes termékértékesítésnek, akkor – az Áfa tv. 196/B. § (3) bek. ab) pontja alapján – a beszerzés során rá áthárított adó tekintetében a levonási jogot a megfizetett részlet erejéig gyakorolhatja.

A pénzforgalmi elszámolás hatása a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany vevőjére

Az Áfa tv. 119. § (1) bekezdése szerint az előzetesen felszámított adó levonásának joga akkor keletkezik, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő adót fizetendő adóként meg kell állapítani. Minthogy a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanynak a pénzforgalmi elszámolás időszakában az általa teljesített ügyletei után a fizetendő adót akkor kell megállapítani, ha a vevőtől az ellenértéket átvette vagy jóváírták, akkor a vevőnek – függetlenül attól, hogy pénzforgalmi elszámolást választott-e vagy sem – a levonási joga is ezen időpontban keletkezik.

dr. Németh Ildikó
jogász és adótanácsadó