A továbbértékesítési célból beszerzett ingatlanhoz kapcsolódó áfa levonása

2019-06-07

Ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalkozás számára kiemelt jelentőséggel bír, hogy a továbbértékesítésre beszerzett ingatlanhoz kapcsolódóan felmerült előzetesen felszámított áfát levonhatja-e, vagy sem.

Amennyiben az ingatlanforgalmazó vállalkozás az egyébként adómentes ingatlanértékesítésekre folyamatosan az adófizetési kötelezettséget (Áfa tv. 88. §-ai szerinti adókötelessé tételt) választja, akkor hiteles dokumentum birtokában az általános forgalmi adót teljes mértékben levonhatja. Ugyanis ebben az esetben a beszerzett ingatlan továbbértékesítése mindenképpen adóköteles, tehát a beszerzés során felmerült előzetesen felszámított adó levonásának nincs akadálya, feltéve, hogy az adólevonási jog tárgyi feltételével rendelkezik.

Előfordulhat, hogy az ingatlanforgalmazó vállalkozás kizárólag, vagy majdnem kizárólag vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek részére értékesít. Ekkor lehetséges, hogy a vállalkozás nem él az adókötelessé tétel lehetőségével, tekintettel arra, hogy ez a beszerzett ingatlan értékesíthetőségét jelentős mértékben elősegíti (az értékesítés után egyébként felszámítandó áfa levonására a magánszemély vevőnek nincs lehetősége).
 
Az adókötelessé tétel választásának hiánya nem okoz problémát az ingatlanforgalmazó számára, ha a továbbértékesített ingatlan eladója nem üzletszerű tevékenység, vagy sorozatjellegű értékesítés keretében járt el (azaz nem áfa-adóalany), vagy a továbbértékesítésre megvásárolt ingatlan értékesítése az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja alapján adómentességet élvez, és az eladó nem választotta az adókötelessé tételt. Mindkét esetben a beszerzést nem terheli áfa, tehát áfalevonásra áthárított adó hiányában semmiképpen sem nyílhat lehetőség.

Tegyük fel, hogy egy e körbe tartozó ingatlanforgalmazó továbbértékesítésre megvásárol egy ingatlant, és az ügyletnél az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés e) pontja alapján a fordított adózás az irányadó, mivel az eladó és a vevő egyaránt belföldön nyilvántartásba vett, adófizetésre kötelezett adóalany, valamint az eladó az adómentesség helyett az Áfa tv. 88. §-a szerint az adókötelessé tételt választotta.

A fordított adózás vonatkozásában nem releváns az, hogy a vevő (ingatlanforgalmazó) nem választotta az adókötelessé tételt, ettől függetlenül az adófizetésre ő kötelezett.

Az adóhatóság általános ellenőrzési gyakorlata szerint az adólevonási jog fennállását egyenes adózás esetén az adólevonási jog megnyílásának, fordított adózás esetén az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló körülmények alapján kell megítélni. Tehát az adóhatóság jogértelmezése szerint az adókötelessé tétel választásának hiányában az ingatlanforgalmazó vállalkozás nem vonhatja le másik belföldi adóalany által rá áthárított, vagy az általa fizetendő adóként megállapított (megállapítandó) áfát.

Ez a jogértelmezés véleményem szerint nem feltétlenül helytálló. Ugyanis előállhatnak olyan helyzetek, amikor az ingatlanforgalmazó megalapozottan vélelmezheti a jövőbeli továbbértékesítés adókötelezettségét, és ennek alapján az adólevonás jogszerűnek minősíthető már az adókötelessé tétel időszakát megelőzően is.

Például az ingatlanforgalmazó az ingatlant 2018 végén vásárolta meg, a 2018. évre vonatkozóan nem választotta az adókötelessé tételt, de 2019. január 1-jétől már adókötelessé tette az egyébként adómentes ingatlanértékesítéseit, és a vétel időpontjában már erre vonatkozó bejelentését is megtette az adóhatósághoz, valamint a szóban forgó ingatlant 2018-ban nem kívánja továbbértékesíteni.

Tegyük fel, hogy az adókötelessé tétel időszakát megelőzően (pl. 2018-ban) megvásárolt ingatlan értékesítésére az adókötelessé tétel időszakában (pl. 2019-ben) kerül sor, valamint az ingatlanforgalmazó az adóhatósági gyakorlatot követve a rá áthárított, illetve a beszerzést terhelő (fordított alapján megállapított fizetendő adót) áfát nem vonta le.

Ebben az esetben az Áfa tv. 153/C. §-a nem tartalmaz irányadó rendelkezést. Ugyanis az Áfa tv. 153/C. § (2) bekezdése csak olyan esetre vonatkozik, amikor az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó (ez lehet akár nulla forint is) az adólevonási jogot meghatározó körülmények utólagos módosulása miatt változik. Azonban a leírt esetben ez a helyzet nem áll fenn, az adólevonási jogot meghatározó tényezők utólagos változásáról nincs szó.

Álláspontom szerint a vázolt helyzetben nem lehet akadálya annak, hogy az ingatlanforgalmazó 2018-ban a nem levonható (levont) áfát az adólevonási jog halasztott érvényesítésének lehetőségére alapozva 2019 folyamán levonásba helyezze, mivel megalapozottan feltételezheti a továbbértékesítés adóköteles voltát (az adókötelessé tétel 5 évre vonatkozik).

Előfordulhat, hogy az adókötelessé tétel lehetőségével nem élő ingatlanforgalmazó eleve adóköteles ingatlant (a vétel használatbavételi engedély jogerőre emelkedését, a tudomásul vételi eljárás lezárását, a hatósági tanúsítvány kiadását követő 2 éven belül történt) szerez be továbbértékesítési céllal. Ebben az esetben az ingatlanforgalmazónak vizsgálat tárgyává kell tennie, hogy egyáltalán szándékában áll-e, valamint objektív körülmények alapján módjában állhat-e az ingatlant a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését követő 2 éven belül továbbértékesíteni.

Ha nem, akkor az eladó által áthárított áfát nem vonhatja le.

Ha igen, akkor az eladó által áthárított áfát jogszerűen levonásba helyezheti.

Azonban, ha jogszerű adólevonás mellett a továbbértékesítésre mégsem kerül sor a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését követő 2 éven belül, akkor alkalmazni kell az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontját, amely szerint termékértékesítést valósít meg tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem jogosító tevékenység folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg. Az Áfa tv. 68. §-a alapján az adó alapjának a tárgyi eszköznek nem minősülő terméknek az adólevonásra nem jogosító tevékenységhez történő felhasználás időpontjában megállapítható piaci értékét kell tekinteni, amelyet 27 százalékos mértékű áfa terhel.

Az Áfa tv. 68. §-ában foglalt rendelkezésből adódóan előállhat olyan helyzet, hogy az ingatlanpiacon bekövetkezett piaci áremelkedés következtében sokkal nagyobb fizetendő adó merül fel, mint amelyet az ingatlan beszerzésével kapcsolatban levonásba lehetett helyezni.

Az adóalap semmiféle összefüggésben nem áll a beszerzés áfa nélküli értékével. Nincs – de nem is volt – hatályban olyan értelmű rendelkezés, amelynek értelmében az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontjában alkalmazásában az adóalap maximuma a beszerzés áfa nélküli értéke.

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja nem a továbbértékesítést teszi adókötelessé, hiszen arra az adókötelessé tétel hiányában az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja szerinti adómentesség vonatkozik.

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja tulajdonképpen a jogszerűen levont áfát korrigálja vissza, tekintettel arra, hogy a továbbértékesítésre beszerzett ingatlan értékesítése adólevonásra nem jogosító adómentes ügyletet valósított meg (azaz adólevonásra nem jogosító tevékenységhez került felhasználásra).

A vázolt helyzet valósul meg, akkor is, ha az ingatlanforgalmazó ugyan választotta az adókötelessé tételt, de valamilyen ok folytán az 5 év letelte után ismét nem választja, és az 5. év végén rendelkezik továbbértékesítésre beszerzett, de ténylegesen nem értékesített ingatlanokkal, amelyek esetleges későbbi továbbértékesítésére az adókötelessé tétel választásának hiányában adólevonási joggal nem járó adómentesség vonatkozik.