Az alanyi adómentességre történő áttérés következményei

2018-11-12

Az EU elfogadta, hogy Magyarországon 12 millió forint legyen az alanyi adómentesség felső határa, ezáltal már csak az országgyűlési képviselőkön múlik, hogy 2019. január 1-jétől sor kerül-e az értékhatár emelésére. Amennyiben ez a változás valóban bekövetkezik, akkor várhatóan számos olyan mikro- és kisvállalkozás fogja választani 2019. január 1-jétől az alanyi adómentességet, akik (amelyek) 2018-ban még az áfa-körbe tartoztak.

Az alanyi adómentesség választására vonatkozó nyilatkozatot legkésőbb 2018. december 31-ig kell megtenni. Az alanyi adómentességre az év folyamán nem lehet áttérni, tekintettel arra, hogy az alanyi adómentesség kizárólag a naptári évre választható.

Amikor az adózó 2019. január 1-jétől át kíván térni az alanyi adómentességre, akkor nemcsak annak előnyeit kell számba vennie, hanem annak esetleges hátrányait is, amely abban is jelentkezhet, hogy az alanyi adómentesség időszakában fizetendő áfát kell elszámolni.

A cikkben abból indultam ki, hogy az adózó első ízben választja az alanyi adómentességet, korábban mindig áfa-körbe tartozott.

Áfás időszakban beszerzett tárgyi eszköz használata az alanyi adómentesség időszakában

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 135. § (1) bekezdése szerint tárgyi eszköz esetében az adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységhez történő használat arányát az üzembe helyezés hónapjától számított 60 hónapban, illetve ingatlan esetében 240 hónapban figyelni kell. Az Áfa tv. 135. § (2) bekezdése értelmében a 135. § (1) bekezdésében meghatározott időtartamon belül annak a naptári évnek az utolsó adómegállapítási időszakában, amely naptári év teljes időtartamában a tárgyi eszköz az adóalany rendeltetésszerű használatában van, az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó összegének
a) ingó esetében 1/5 részére,
b) ingatlan esetében pedig 1/20 részére
vonatkozóan utólagos kiigazítást elvégezni, feltéve, hogy a levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben a rendeltetésszerű használatba vételének időpontjához képest változás következik be, és a számítás eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10.000 forintnak megfelelő pénzösszeget.

Amennyiben alanyi adómentes adózónak fizetendő és/vagy levonható adója keletkezik, akkor az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 2. sz. melléklet I/B/3.4. pontja szerint havi bevallási kötelezettsége keletkezik. Ezt figyelembe véve az alanyi adómentesség időszakában az Áfa tv. 135. § (2) bekezdés alkalmazásában a naptári év utolsó adómegállapítási időszakának az adott év december hónapja minősül, és ezen időszakra vonatkozó bevallásban kell, illetve lehet a különbözetet elszámolni.

Amennyiben az adózó az áfa-körből a figyelési időszakon belül kilép, és áttér az alanyi adómentességre, akkor megvalósul az Áfa tv. 135. § (2) bekezdésében foglalt tényállás, mivel az adózó a tárgyi eszközt adólevonásra nem jogosító gazdasági tevékenységéhez használja fel, hiszen az alanyi adómentes időszakban adólevonási jog gyakorlására nem jogosult.
Bizonyos esetekben az alanyi adómentes adózó is jogosult az áfa levonására, de ezek az általános szabály alóli kivételek, ettől függetlenül a használt tárgyi eszközök tekintetében az alanyi adómentesség időszakában a levonási hányadot nulla százaléknak kell tekinteni.

Példa
„A” Bt. a beszerzett tárgyi eszközt (műszaki berendezést) 2016. augusztus hónap folyamán aktiválta. Ebben az esetben a figyelési időszak 2016. augusztus hónapjától 2022. július hónapig tart.
A tárgyi eszköz beszerzéséhez kapcsolódóan 400.000 Ft áfa merült fel, amelyet „A” Bt. teljes egészében levonásba helyezett, mivel kizárólag adólevonásra jogosító tevékenységet folytatott. Ennek következtében a tárgyi eszköz beszerzésének évében a levonási hányad 100 százalék.
„A” Bt. 2019. január 1-jétől jogszerűen áttér az alanyi adómentességre. Tételezzük fel, hogy a figyelési időszakon belül „A” Bt. alanyi adómentes státusa fennmarad, és ezen időszakban a tárgyi eszközt folyamatosan tevékenységéhez használta.
2019-től 2021-ig tartó időszakban évente a levonási hányad változásából eredő különbözet – 400.000 Ft , ennek 1/5-öd része – 80.000 Ft, amely abszolút értékben meghaladja a 10.000 Ft-ot, ezért „A” Bt. köteles 80.000 Ft-ot fizetendő adóként figyelembe venni az adott év december hónapjára vonatkozóan benyújtandó adóbevallásában.
Álláspontom szerint 2022-ben nem kell az utólagos kiigazítást elvégezni, mivel 2022. augusztus hónaptól 2022. december hónapig terjedő időszak már nem része a figyelési időszaknak.

Áfás időszak alatt beszerzett, az alanyi adómentesség időszakában felhasznált termék adózása

Az alanyi adómentesség választásához kapcsolódóan mindig felvetődik az a kérdés, hogy az alanyi adómentesség első napját megelőző napon meglevő áruval és/vagy anyaggal kapcsolatban kell-e általános forgalmi adót fizetni, ha az adózó annak beszerzését terhelő adó levonására részben, vagy egészben jogosult volt.

Az Áfa tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint az alanyi adómentességre való áttérés miatt adófizetési kötelezettség keletkezne. Ilyen jellegű rendelkezés nem is lenne logikus, hiszen nem biztos, hogy az áttérést megelőző napon meglevő árukészletet az adózó alanyi adómentes minőségében értékesíti, az áttérést megelőző napon meglevő anyagkészletét az alanyi adómentesség időszakában használja fel.

Előállhat az a helyzet, hogy az adózó az alanyi adómentesség időszaka alatt értékesíti, illetve használja fel az alanyi adómentességre történő áttérést megelőzően beszerzett árut és/vagy anyagot, vagy annak egy részét.

Amennyiben az áru és/vagy anyag beszerzése az áfa-körbe való tartozás időszakában áfásan történt, akkor a beszerzést terhelő áfa teljes mértékben, vagy részben levonásra került (feltételezve azt, hogy az adózó arra jogosult volt).
Azonban az árukészlet értékesítését nem terheli áfa, mivel arra az alanyi adómentesség szabályai vonatkoznak. Ettől függetlenül az adózó terhére fizetendő adót eredményez az értékesítés ténye, de az adófizetés nem közvetlenül az értékesítést terheli. Ugyanis az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja értelmében termékértékesítésnek kell tekinteni a tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználását adólevonásra nem jogosító tevékenység folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg. E szabály alapján azon okból kell az adózónak adót fizetnie, mert a termék értékesítése után nem köteles áfát fizetni, de a termék beszerzéséhez kapcsolódóan részben, vagy egészben adólevonási jog illette meg.
Az adót az értékesítés Áfa tv. szerinti teljesítésének időpontját magában foglaló bevallási időszakban kell elszámolni.
Amennyiben alanyi adómentes adózónak fizetendő és/vagy levonható adója keletkezik, akkor az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 2. sz. melléklet I/B/3.4. pontja szerint havi bevallási kötelezettsége keletkezik. Ennek megfelelően a fizetendő adót az értékesítés Áfa tv. szerinti teljesítési időpontot magában foglaló hónapra vonatkozó áfa bevallásban köteles elszámolni.

Az egyszeres könyvvitelt vezető adózó nem jogosult az Áfa tv. 61. §-át alkalmazni, tekintettel arra, hogy nem pénzben kifejezett ellenérték fejében teljesített termékértékesítésről van szó.

Az adó alapja az értékesített árukészletnek az értékesítés időpontjában fennálló piaci értéke, az adó mértéke a termékre irányadó adókulccsal egyezik meg.

Számlázási kötelezettség nem keletkezik, hiszen az adóköteles tényállás a terméknek a vállalkozáson belüli felhasználásának mikéntjéhez kötődik, amelyben más személy nem érintett. Az adófizetés nem kerülhető el oly módon, hogy az adózó a beszerzést terhelő adó vonatkozásában az őt megillető – teljes, vagy részbeni – adólevonási jogot nem gyakorolta, mivel a releváns körülmény az adólevonási jog teljes, vagy részbeni fennállása.

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja alapján abban az esetben is keletkezik adófizetési kötelezettség, ha az alanyi adómentesség időszaka előtt beszerzett, és teljes vagy részbeni adólevonási joggal érintett anyagok felhasználására sor kerül – függetlenül annak jellegétől −, feltéve, hogy a felhasználás az alanyi adómentes minőségben teljesített értékesítéshez kapcsolódik.

Amennyiben a termék beszerzéséhez nem kapcsolódott előzetesen felszámított adó (például az eladó adófizetésre nem kötelezett személy), illetve a felmerült előzetesen felszámított adót bármilyen okból részben sem lehetett levonásba helyezni, akkor a termék értékesítése, a termék felhasználása az alanyi adómentesség időszakában nem jár adófizetéssel.

Előfordulhat az az eset is, hogy az adózó részéről a termék felhasználására az alanyi adómentességre történő áttérést megelőzően sor került, de annak tényleges használata még az alanyi adómentesség időszakában is megvalósul. Erre az esetre tipikus példaként hozható többek között a nyomtatvány, vagy az irodaszer.

Tegyük fel, hogy a vállalkozás irodaszert vásárolt 2018-ban, annak beszerzési értékét 2018-ban költségként elszámolta, mivel az alkalmazottai részére az irodaszert 2019. január 1-jét megelőzően kiadta használatba. Ettől függetlenül az alkalmazott az irodaszert 2019-ben is használja.
Álláspontom szerint ebben az esetben a termék (irodaszer) használata az alanyi adómentesség időszakában nem keletkeztet fizetendő adót, mivel adójogi szempontból felhasználásnak a termék (irodaszer) használatra való kiadásának időpontja tekintendő.
Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja szerinti adózási szabály alkalmazása megköveteli, hogy az áfa-körből kilépő, alanyi adómentességet választó adózó rendelkezzen az áttérést megelőző napra vonatkozó leltárral, amely tételesen tartalmazza ezen a napon meglevő árukészletét és anyagkészletét. Továbbá rendelkeznie kell olyan nyilvántartással, amely alapján megállapítható, hogy a leltárban szereplő áru, anyag beszerzéséhez részben, vagy egészben adólevonási jog kapcsolódott-e.
 
Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásához szükséges az is, hogy az adózó rendelkezzen olyan nyilvántartással, amely alapján az értékesítés, a felhasználás ténye és annak időpontja megállapítható. Ez csak akkor lehetséges, ha az áttérést megelőző napon meglevő áru, anyag egyedileg azonosítható és az értékesítés, felhasználás időpontja mennyiségi nyilvántartás alapján meghatározható.

Álláspontom szerint, ha az áttérést megelőző napon meglevő áru, anyag egyedi azonosítása elmaradt, vagy az egyedi azonosítás nem volt megoldható, illetve az adózó részéről az alanyi adómentesség időszakában folyamatos mennyiségi nyilvántartás vezetésére nem került sor, akkor a FIFO-módszer alapján is meghatározható, hogy az adózó az alanyi adómentesség időszakában mely beszerzésekből hajtotta végre értékesítéseit, mely beszerzésekből származó anyagot használta fel.

Megítélésem szerint az adóhatóság az adóellenőrzés során alkalmazhatja a FIFO-módszert, ha az értékesített, felhasznált termékek tekintetében bármilyen okból kifolyólag nem állapítható meg, hogy konkrétan mely beszerzésekből származott.

A FIFO-módszer alapján a legkorábban beszerzett készletet kell először értékesítettnek, felhasználtnak tekinteni. Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásában legkorábban beszerzett készletnek az alanyi adómentességre való áttérést megelőző napon meglevő áru, anyag minősül.

Bonácz Zsolt
adószakértő