// Áfa-ellenőrzés és fordított adózás az építőiparban
ÁFA Módszertani Szemle

Áfa-ellenőrzés és fordított adózás az építőiparban

2018-08-07

Az építőipar szerteágazó voltából adódóan a számlázás nagyfokú odafigyelést és precizitást igényel. Kiindulási pont a gazdasági esemény helyes értékelése, ebből adódóan pedig az áfamérték helyes meghatározása.

Első lépésként pontosításra szorul, hogy mely esetben számlázható 5 százalékos áfamértékkel az újnak minősülő lakóingatlan értékesítése.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 3. számú melléklet I. részének 2016. január 1. napjától hatályos módosítása nyomán kedvezményes, 5 százalékpontban meghatározott adómérték alkalmazandó az Áfa tv. alkalmazásában vett újnak minősülő [Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) és jb) alpontok] többlakásos lakóingatlanban található lakás, valamint egylakásos lakóingatlan értékesítése esetén, amennyiben azok összes hasznos alapterülete a 150, illetve a 300 négyzetmétert nem haladja meg. Ez a rendelkezés már csak alig két évig marad hatályban, azaz 2020. január 1. napjával hatályát veszti.

Fordított adózás - mikor és hogyan?  

A fordított adózás építőipart érintő szabályai már 10 évre nyúlnak vissza. Ez annyit jelenthet, hogy az építőipari vállalkozásoknak már van kellő gyakorlata és ismerete a fordított adózás szabályainak ismeretében. Ezzel szemben a mai napig komoly fejtörést okoz egy-egy gazdasági esemény helyes értékelése, az áfát illetően pedig a helyes besorolása. Ezt tetézi még az is, hogy az építőiparban megjelent a családi otthonteremtéshez igazodó 5 százalékos adókulcs is, és természetesen léteznek egyenes adózási gazdasági események is. Ráadásként pedig esetenként megjelenik a fő- és mellékszolgáltatás adózási kérdése is, amelyet a vállalkozások gyakorta nem vesznek figyelembe. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a fordított adózás nem választható forma (mint pl. az alanyi mentes adózó esetében), azt az adózónak kötelezően alkalmaznia kell, ha a fordított adózás követelményei fennállnak.

A fordított adózás előzetes adójogi feltétele, hogy a szerződő felek egyike sem lehet alanyi adómentes adózó vagy magánszemély. Amennyiben a szerződő felek áfakódjában 2-es vagy ennél nagyobb szám szerepelne, akkor adójogi szempontból a fordított adózás alkalmazható. Tehát az értékesítőnek (szolgáltatónak, kivitelezőnek) a megrendelő személy adóalanyiságát is vizsgálnia kell, mivel a fordított adózás csak adóalanyok között lehetséges.

A következőkben azokat az építőipari tevékenységeket részletezzük, amelyek biztosan a fordított adózás körébe tartoznak:

-    munkaerő kölcsönzése (minden esetben, nemcsak építőipari vállalkozásokat illetően),
-    építőipari munkák (hatósági engedélyköteles munkák, bármely hatóság esetében),
-    generál kivitelezés (a kivitelezés során a teljes teljesítmény fordítottan adózik),
-    bontási tevékenység (hatósági engedélyköteles, ezért fordítottan adózik),
-    saját anyag felhasználása (pl. nyílászárók szerződés szerinti legyártatása és beépíttetése),
-    vegyes tartalmú szerződések esetén az egyenesen és a fordítottan adózó tevékenységek lehetséges elkülönítése (pl. épület szigetelése fordítottan, de a kerítés vagy belső udvar építése külön számlázással már egyenesen adózik);
-    garanciális munkák, pótmunkák (a fordított adózás kötelezettsége csak addig áll fenn, amíg meg nem történik a használatba vétel, ezt követően a pót-, illetve garanciális munkák már egyenes adózás alá esnek)
-    főszolgáltatás áfavonzata a mellékszolgáltatásra, ha a főszolgáltatás fordítottan adózik.

Megjegyzendő, hogy fordítottan adóznak azok az esetek is, amikor a kivitelezés hatósági engedélyköteles lett volna, de valamely ok alapján nem állt rendelkezésre a vonatkozó hatósági engedély. Tehát a hatósági engedély hiánya nem változtat az ügylet adójogi megítélésén.

A fordított adózású ügyletek kiszámlázásakor a számlán a „fordított adózás” megnevezésnek kötelezően szerepelnie kell. Továbbá a vevő adószámát is fel kell tüntetni, mivel a vevő áfabeli státusza meghatározó a fordított adózású ügylet kapcsán. A teljesítés időpontja lényegi elem, amelyben az Áfa tv. 55. §-a az irányadó. A teljesítési időpont gyakorta vita tárgya, főleg egy alvállalkozói láncolatban, amikor a teljesítési időpontok különböző ellenérdekeltségek miatt nem lennének szinkronban egymással. Mivel a fizetési morál az építőiparnak továbbra sem az erőssége, ezért az alvállalkozó akkor jár el szabályszerűen, ha az általa meghatározott, mögöttes tartalommal rendelkező teljesítési időponthoz ragaszkodik.

Az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját az Áfa tv. 56. §-a főszabályként a polgári jogi teljesítés időpontjához köti. A hivatkozott jogszabály rögzíti továbbá, hogy az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul. Az adó alapja a konkrét teljesítésért járó ellenérték, amelyet a jogosult ténylegesen kap vagy kapnia kell akár a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybe vevőjétől, akár harmadik féltől az Áfa tv. 65. § értelmében.

A fordított adózású ügyletek eseteiben is lehetséges az előlegszámla kiállítása, amelyen a „fordított adózás előlege” megjelölésnek szerepelnie kell. A vevőnek az előlegszámla kiállítását követően nem kell adót megállapítania a fordított adózású előlegszámla után.

Fordított adózás a fő- és mellékszolgáltatás kapcsolatában

Első lépésként a fő- és mellékszolgáltatás áfabeli megítélése szükséges. Az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján termékértékesítéskor és szolgáltatásnyújtáskor az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, amelybe többek között beletartoznak a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.

A 2016. adóévtől a vas- és acélipari termékek értékesítése során az ügylet fordítottan adózik, tehát a vevő lesz a rá háruló körben az áfa befizetésének kötelezettje. Itt kell megjegyezni, hogy a fordított adózás csak akkor lehetséges, ha az adóalanytól az áfa követelhető. Tehát pl. amennyiben egy egyébként fordítottan adózó ügylet esetében a vevő alanyi mentes adózó vagy magánszemély lenne, akkor az ügylet továbbra is egyenes adózású lesz, erre érdemben az értékesítőnek oda kell figyelnie.

Gyakran előfordul ugyanakkor, hogy a vevő (áfa alany) olyan terméket vásárol, (pl. vas- vagy acélipari terméket), amely a kereskedő részéről egy fordított áfás ügyletnek minősül, amely termékértékesítés lesz, azaz vasanyag értékesítése. Ugyanakkor a vevő egy további szolgáltatást is igényel, azaz kéri a megvásárolt vasanyag vágását hajlítását, akkor a gazdasági esemény egyazon számla kibocsátásával a következőképpen alakul:

A vágás, hajlítás, szállítás osztja a főszolgáltatás (értékesítés) áfavonzatát, tehát ez a szolgáltatás is fordított áfásan adózik, attól függetlenül, hogy különálló műveletként a szolgáltatás áfa felszámításával egyenesen adózna. Mivel a főszolgáltatás szerinti fordított adózásról van szó, ezért az áfabevallásban a szolgáltatás értéke is ott szerepel a termékértékesítésnél (tehát összegszerűen a kettő együtt) attól függetlenül, hogy a szolgáltatásnak nem létezik VTSZ száma.

Megjegyzendő, hogy a gyakorlatban több esetben is előfordulhat az, amikor egy egyenes adózású ügylet miatt a fő- és mellékszolgáltatás miatt a vevő (aki magánszemély is lehet) többet lesz kénytelen fizetni (pl. az autóértékesítők, amikor a biztosítási díj rajtuk keresztül kerül kiszámlázásra vagy az ügyvédi eljárás során az adómentes okmánybélyeg továbbszámlázása már az áfa felszámításával történik).

Az áfát illetően további nehézségek is felmerülhetnek, így pl. a jóteljesítési garancia az áfában vagy az olyan adóalanyok helyes kezelése az adó-megállapításukat  illetően, akik a pénzforgalmi elszámolást választották. A jóteljesítési garancia lényegében egy pénzügyi visszatartás, amely adóalapot képez, ebből következően a teljes fizetendő összeget fel kell tüntetni a számlán, valamint azt is, hogy a megállapított összegből garanciális visszatartás történik, melynek kifizetése egy másik határidőhöz kötődik. Így két teljesítési határidőt fog tartalmazni a számla, mely második teljesítési időpont alapján kerül kiegyenlítésre a visszatartott összeg.

Teljesítések ellenőrzése

Kiindulási pont, hogy a szerződő felek között a tényleges teljesítéseknek és a számlázásoknak összhangban kellene lenniük. Ez szintén egy neuralgikus pont, amely egy ellenőrzés során, ha felszínre kerül, és az adóhatóság eltérő álláspontot képvisel, mint az adózó, akkor nemcsak a nem kívánt következményekkel számolhat az adózó, hanem ennek következményeként az áfát, de a társasági adót illetően is lehetnek megállapítások. Az ellenőrzés a tényleges teljesítéseket illetően bekérheti a bizonylatokat, az építési és felmérési naplókat, műszaki átadási jegyzőkönyveket, hibajegyzékeket. A szerződések vizsgálatára is sor kerül, kiemelten a fizetési ütemezésekre, annak mögöttes tartalmára, vagyis arra, hogy az elvégzett munka műszakilag is megalapozott volt. Ez azért is fontos, mert a számlázás mögött a tényleges ráfordításoknak is meg kell jelenniük. Az árbevétel és költségelszámolás összhangjának hiánya ugyanis eltérő eredményt mutathat az ellenőrzés megállapításai során.

Az adóhatóság több szempont szerint folytatja le a vizsgálatokat. Ezért az építőipari vállalkozásoknak a megfelelő védelem megszervezése kapcsán célszerű egy amolyan belső ellenőrzést lefolytatni, hogy az eljárás során a felmerülő kérdésekre szakmai alapon megfontoltan, de megalapozottan is tudjon reagálni. A teljesség igénye nélkül a következő területekre érdemes kiemelten fokuszálni:

-    a számlázások megfeleljenek az Áfa tv. rendelkezéseinek, az egyenes és fordított adózás követelményeinek, az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti helyes eljárással;
-    adólevonási jog jogszerűsége (bevallások, analitikák);
-    a megrendelő személy adóalanyiságának előzetes vizsgálata, adójogi minősítése;
-    alvállalkozók, alvállalkozói láncolat vizsgálata kiemelten a fordított adózás szabályainak betartására;
-    dokumentumok teljes körű rendelkezésre állása, archív dokumentumok kezelése, (szerződések, átadás-átvételi jegyzőkönyvek, építési-engedélyek stb.);
-    bizonylati rend, bizonylati fegyelem betartása;
-    készpénz kezelése igazodva a pénzkezelési szabályzatban előírt átlagos napi készpénzállományhoz;
-    beruházásra adott előlegek elszámolása;
-    értékcsökkenési leírás költségének megállapítása (leírási kulcs, hasznos élettartam) és elszámolása, maradványérték megállapítása;
-    aktiválások és az állományból történő kivezetések elszámolása a megfelelő időszakra;
-    az alvállalkozói teljesítés és kiszámlázás legyen összhangban a költségek elszámolásával, ebből következően a befejezetlen termelésnek pontos legyen az értéke;
-    céltartalék képzése kellően legyen alátámasztva;
-    kiegészítő mellékletben a felmerülő mérlegen kívüli tételeket a vállalkozásnak megfelelően be kell mutatnia.

Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az építőipari vállalkozások a szervezeti formájukat, valamint a felépítésüket illetően is eltérőek lehetnek. Ezért az építőipari vállalkozásoknak a saját adottságainak figyelembe vételével kell meghatározniuk egy adóhatósági ellenőrzés során a védekezés stratégiáját. Ez pedig a fentiekben leírtakon túl, további feladatokat jelenthet. Minél jobban felkészült a cég, minél kevesebb a kockázati tényező, annál nagyobb az esély arra, hogy az adóhatóság nem tesz terhelő megállapításokat, annak nem kívánt vonzataival.

Leipán Tibor
A Szerző adószakértő, a cégjog és cégügyeletek szakértője.

 

Szeretnék ilyen híreket kapni >>

Még nem tagja közösségünknek?
Kérek tájékoztatást a szolgáltatásról