// A feltételes adóbírság kedvezményének gyakorlati kérdései
ÁFA Módszertani Szemle

A feltételes adóbírság kedvezményének gyakorlati kérdései

2018-11-30

A feltételes adóbírság kedvezményének lehetőségét az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 216. §-a tartalmazza. Eszerint, ha az adózó az utólagos adómegállapításról hozott elsőfokú határozat elleni fellebbezési jogáról lemond, és esedékességig a határozatban előírt adókülönbözetet megfizeti, akkor mentesül a kiszabott adóbírság 50 százalékának a megfizetése alól.

Az adóbírság kedvezmény érvényesítésének két, együttes feltétele van. Az egyik az elsőfokú határozat elleni fellebbezési jogról történő lemondás, a másik a határozatban előírt adókülönbözet esedékességig történő megfizetése.
A feltételek teljesítése esetén a kedvezmény automatikusan – külön kérelem benyújtása vagy bármilyen eljárás lefolytatása nélkül – jár, erről az adóhatóság nem is értesíti külön az adózót.

Az első feltétel: a fellebbezési jogról történő lemondás

Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 124. § (5) bekezdése biztosítja, hogy a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról lemondhat.

A fellebbezési jogról való lemondást tartalmazó nyilatkozat nem vonható vissza, a határozat a lemondással véglegessé válik.

A fellebbezési jogról történő lemondás legkorábban az elsőfokú határozat átvételével egyidejűleg, legkésőbb a fellebbezésre nyitva álló határidő utolsó napján tehető meg. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelemnek helye nincs, melynek következtében az adózó az adóbírság kedvezményétől elesik.

A fellebbezési jogról történő lemondásnak a teljes határozatra kell vonatkoznia. Nincs lehetőség arra, hogy az adózó az elsőfokú határozatban foglalt megállapításokat részben elfogadja, részben fellebbezésben kifogásolja.

A fellebbezési jogról történő lemondás bejelenthető szóban, illetve benyújtható postára adott, illetve elektronikus úton elküldött lemondó nyilatkozatban. A lemondás írásban történő benyújtásához az adóhatóság nem rendszeresített nyomtatványt, csupán ajánlott mintákat tett közzé internetes honlapján.

Amennyiben az adózó a fellebbezési jogáról nem mond le, hanem azzal élni kíván, akkor az Air. 124. § (1)-(2) bekezdése alapján van lehetősége fellebbezést előterjeszteni a megtámadott döntést hozó adóhatóságnál, az írásba foglalt döntés közlésétől számított 15 napon belül, utólagos adómegállapítás esetén 30 napon belül.

Az adózó a fellebbezés előterjesztése után meggondolhatja magát, és a fellebbezést visszavonhatja. A fellebbezés visszavonása esetén (feltéve, hogy valamennyi fellebbező a fellebbezési kérelmét visszavonta) a felterjesztést megelőzően az elsőfokú adóhatóság, azt követően a felettes szerv megszünteti az eljárást.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a fellebbezés visszavonása és a fellebbezési jogról történő lemondás két, egymástól eltérő tartalmú jogintézmény. A határozat indoklásában az adóhatóság részletesen és egyértelműen tájékoztatja az adózót a feltételes adóbírság kedvezmény alkalmazásának törvényi feltételeiről, így amennyiben az adózó a tájékoztatás ellenére fellebbezést nyújt be, úgy tisztában kell lennie azzal, hogy a kedvezményre való jogosultságát elveszíti.

A második feltétel: a határozatban előírt adókülönbözet esedékességig történő megfizetése

Az adókülönbözet megfizetését az utólagos adómegállapításról hozott elsőfokú határozat véglegessé válásától, vagyis a fellebbezési jogról történő lemondástól számított 15 napon belül, az eredeti esedékességig kell teljesíteni, abban az esetben is, ha az adózó részletfizetést vagy fizetési halasztást kért, illetve kapott.

Az elsőfokú határozatban előírt adókülönbözet teljes összegét meg kell fizetni, függetlenül attól, hogy az adókülönbözet után adóbírság megállapításra került-e vagy sem.

A gyakorlati alkalmazás során kérdésként merült fel, hogy alkalmazható-e a feltételes adóbírság kedvezménye, ha az adóhatósági ellenőrzés megállapításait tartalmazó határozatban kizárólag jogosulatlan visszaigénylés és adóbírság kerül megállapításra? A kérdésre adott adóhatósági tájékoztatás szerint azokban az esetekben, amikor a határozatban adóhiány nem kerül megállapításra, kizárólag jogosulatlan visszaigénylés, ott a kedvezmény alkalmazhatóságának két, együttes feltétele közül kizárólag a fellebbezési jogról való lemondás teljesülhet, a határozattal előírt, az adózó terhére megállapított adókülönbözet megfizetése értelemszerűen kizárt. Ennek megfelelően az Art. 216. §-a azon ügyekben is alkalmazható, amelyekben az adóhatósági ellenőrzés megállapításait tartalmazó határozatban kizárólag jogosulatlan visszaigénylés és adóbírság került megállapításra. Ilyen esetben az adózó által megfizetendő adókülönbözet összege értelemszerűen nulla, így az együttes feltételek közül egy eleve nem vizsgálható, és önmagában a fellebbezési jogról való lemondással érvényesíthetővé válik a feltételes adóbírság kedvezménye.

Lényegében, amennyiben jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözet következtében került megállapításra az adóbírság, akkor fizetési kötelezettség teljesítése nélkül érvényesíthető az adóbírság kedvezmény.

Az adókülönbözet megfizethető az adott adónemre történő befizetéssel vagy más adónemen fennálló túlfizetés átvezetésével.

Az Art. 74. § (1) bekezdése szerint, ha az adott adónem tekintetében az adózónak vagy a tartozás megfizetésére kötelezett személynek [Art. 59. § (1) bekezdés és 60. § (1) bekezdés] a fizetési kötelezettségét meghaladó összeg áll az adószámlán a rendelkezésére (a továbbiakban: túlfizetés), akkor az adóhatóság a túlfizetés összegét kérelemre az adózó, illetve a tartozás megfizetésére kötelezett személy által megjelölt adónemre, fizetési kötelezettségre, tételes elszámolású fizetési kötelezettség esetében a konkrét fizetési kötelezettségre számolja el.

A feltételes adóbírság kedvezményének alkalmazása szempontjából – a bevallásban kezdeményezett átvezetéshez hasonlóan – a túlfizetés átvezetésével történő adótartozás megfizetése napjának az átvezetési kérelem beérkezésének napját kell tekinteni. A fentiek alapján, ha az adózó az átvezetési kérelmet benyújtotta és az abban feltüntetett túlfizetéssel valóban rendelkezik, úgy – annak ellenére, hogy esetleg az esedékesség időpontjában a folyószámla adatok szerint az összeg még nem került átvezetésre, jóváírásra – a feltételes adóbírság alkalmazhatósága szempontjából az adókülönbözetet megfizetettnek kell tekinteni.

Fontos megemlíteni, hogy átvezetés hiányában a más adónemen fennálló túlfizetés vagy éppen az elsőfokú határozatban más adónemben az adózó javára megállapított adókülönbözet nem vehető figyelembe az adókülönbözet megfizetéseként.

Az adóbírság kedvezménye és a felügyeleti intézkedés

Amennyiben az adózó él a feltételes adóbírság kedvezményének lehetőségével, akkor utóbb felügyeleti intézkedés iránti kérelem már nem nyújtható be. Amennyiben az adózó úgy dönt, hogy mégsem kíván fellebbezni, de nem is mond le annak lehetőségéről, vagyis ha a fellebbezési határidőben passzív marad, akkor viszont – bár később felügyeleti intézkedés iránti kérelmet még benyújthat – a feltételes adóbírság kedvezményétől elesik.

Az adóbírság kedvezményének hatálya

Az Art. átmeneti rendelkezése alapján a feltételes adóbírság kedvezményének igénybevételére akkor van lehetőség, ha az utólagos adómegállapításról hozott elsőfokú határozatban előírt kötelezettségek 2018. január 1. napját követően válnak esedékessé. A kedvezmény igénybevételének nem akadálya, ha az utólagos adómegállapítás még a 2017. december 31-ig hatályos jogszabályok alapján történt.

dr. Németh Ildikó
jogász és adótanácsadó

 

 

Szeretnék ilyen híreket kapni >>

Még nem tagja közösségünknek?
Kérek tájékoztatást a szolgáltatásról